Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A H.T. 85.pr. c.pontja és a fajtalanság

6 A H. T. 85. §. C. PONTJA ÉS A FAJTALANSÁG, írta: Dr. TÓTH GYÖRGY, a kir. Kúria bírája. Az ember az ő reális létvilágában biztosságra törekszik. Az összes életnyilvánulásokkal szemben azt akarja, hogy a jöhető eseményekkel szemben az ő állapota biztos legyen. Ezért alkalmaz még az ég villámaival szemben is villámhárítót. A mindennapi életben az óvatosság tölti be a villámhárító szerepét. A társadalmi osztályokat rendező szabállyal szemben is azért kívánja mindenki a szabatosságot, a határozottságot, hogy a biztosság tudatával élhessen. És ugyanezt a biztosságot követeli meg a bíróság elé vitt ügyekben keletkezett ítélkezéstől is. A biztosságot az emberi időmértékkel mérve, bizonyos mérvű állandóság jelezné, ami a múltban a társadalmi fejlés lassú üteme mellett meg is valósult, de ma az emberi akarat az ember reális létvilágában a haladás gyors iramát követeli és az erő technikai felfokozásának lehetősége minden irányban a váratlan változtatások lehetőségét tárja elénk. A ember világát betöltő ezek a gyors változások a társadalmi élet gazdasági berendezkedésére is hol itt, hol ott dynamikusan hatnak, úgyhogy az emberi társadalmat szabályozó jogszabályok is a fejlődéssel kapcsolatos gyors újításra vannak utalva. E közvetlen szemlélet mellett nyilt ellentmondásnak ismertem föl: a mai kor gyors iramot parancsoló követelését és ezzel szemben az állandóságot jelentő merev, szabatos törvényhozást és megmerevített igazmondást (ítélkezést).1 Ezért helyes G. del Vecchionak az a tétele, hogy: az írott jog s ha kell az összegyűjtött szokásjog és jogszokás (jogegységi határozat) — nem elégséges arra, hogy visszatükrözze a folyton megújuló valóságot. Tehát minden bizonytalanság közepette a legbizonyosabb igazság marad: a törvény szellemét képviselő bírói ítélet: viva vox legis. Az elméleti elgondolásokkal szemben az emberi lét világában: az emberi társadalomban mégis csak az a kézenfekvő igazság, hogy: a bíró az élő jogos szerv, amely szerv az érvényes jog szellemét új megfogalmazásban fejezi ki és a fejlődés útján előbbre viszi". Időszerüleg erre a magyar magánjoggal való vonatkozásban meggyőzőbb bizonyítékot nem tudnék megjelölni, mint Almási Antal átfogó tanulmányát.2 1 A vonatkozó irodalom bőséges anyaga dacára Georgio del Vecchio cikkére utalok (M. Szemle XIV. 10.) Az alapvető munkák mellett az ily gondolatporlasztások a mindennapi jogi gondolkozás nélkülözhetetlen harmatjává váltak. 2 A bírói gyakorlat jelentősége a magyar magánjogban. (Jogállam könyvtára 52. füzet. Bp. 1935.) Akárhogy nézzük is a jogforrások tanát: a bírói gyakorlat a modern életben a szokásjogot (keletkezését) mozgató nemzeti jogsugalom, ami a Mt. 6. §-ban jut kifejezésre. A decisiok jelentőségére támaszkodva Staud a jogforrások között kifejezetten felsorolja: a bírói gyakorlatot.