Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Bűnvádi eljárásunk reformjához

164 DR. HAVAS KÁROLY Mindez ne tessék rovására a kitűnő szerkesztőknek. Dr. Balogh Jenő legutóbbi higgadt értékeléséhez (Pesti Hírlap) igaz meggyőződéssel csatlakozunk. De kettőt mégis ki kell emelnünk. Az egyik az, hogy a ma életben levő bűnvádi perrend épen lényeges részeiben nemcsak a szavak szerint, de a szellem szerint sem az, mint amit ők szerkesztettek. És a bírói gyakorlat sem az általuk bizonyos tartózkodással inaugurált szellemben fejlődött. A másik az, hogy egy elmemü, különösen, ha nem egy gazdát dicsér, mint ilyen lehet önmagában tetszetős, kiegyensúlyozott kerek egész, s ennek ellenére mégsem szolgálja kielégítő mérvben az élet igényeit. Olyan a bűnvádi perrendtartásunk is, mint a kertészmesterek remeke, amely egy alanyon két nemes ágat olt be. Tetszetős a kétféle virág és gyümölcs. Az élet azonban nem igényli. A nyomozó és vádelv külföldi kettős ágához azonban még az ojtandó alanyfa sem maradt hazai, az osztrák abszolutizmus senyvedő vackora az. Tudós, jeles alkotás, de a Deáké bölcs volt és magyar. X BŰNVÁDI ELJÁRÁSUNK REFORMJÁHOZ. Irta: DR. HAVAS KÁROLY ügyvéd. Bűnvádi perrendtartásunk indokolása szerint a törvény vegyes rendszert követ. Középúton haladva összhangot akar teremteni az egymással szöges ellentétben álló nyomozati és vádrendszer között és mint minden compromíssum, engedményt tesz mindkét irányban, korrigálni igyekszik néhol a nyomozó rendszer egyoldalúságait, hangsúlyozza a szóbeliség, közvetlenség, nyilvánosság és ügyíélegyenlőség elveit, végeredményében azonban fenntartja a nyomozó rendszert és a bűnper súlypontját az előzetes eljárásra helyezi. Érthető és megokolt tehát, hogy jogászi közvéleményünket állandóan foglalkoztatja bűnvádi eljárásunk reformja; leghivatottabb helyekről, magas bírói körökből is ismételten elhangzott a kijelentés, hogy bűnvádi perrendtartásunk és annak főként az előkészítő eljárást — különösen a nyomozatot — tárgyazó rendelkezései a gyakorlatban nem váltak be, mert egyrészt az eljárást rendkívül hosszadalmassá teszik, másrészt nem alkalmasak arra, hogy az objektív igazság kiderítését kivétel n,lkül teljes megnyugvásra szolgálják és ezzel kapcsolatban mindsűrűbben hangzik el az óhaj megfelelő reformok iránt. Az összehasonlítás alapjául rendszerint a tökéletesebbnek látszó angol eljárási jog szolgál, amely hazai jogunk hiányainak és hibáinak kiemelésére a legalkalmasabb. Horvátth Dánielnek az angol büntető igazságszolgáltatásról szóló rendkívül alapos tanulmányára, Mendelényi Lászlónak ,,A büntetőeljárás gyorsításának módjai"-ról szóló előadására és Medvigy Gábornak ,,A bűnvádi eljárás reformja" című klasszikus tanulmányára utalok ehelyütt, amelyek minden fenntartás nélkül tárják fel eljárási jogunk hiányosságait. Fokozottabb súlya és jelentősége van a kérdésnek ma, ami-