Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 5. szám - Bűnvádi eljárásunk reformjához
BŰNVÁDI ELJÁRÁSUNK REFORMJÁHOZ. 165 dőn a közhatalom és az egyén viszonya mindjobban az utóbbi rovására mutat eltolódást, az egyéni szabadságok védelme mind nehezebbé válik és a háborút követő idők törvényhozása némely különleges eljárás és főként azok gyakorlati alkalmazása mindjobban távolodnak az eljárási jog már-már lenézett klasszikus alapelveitől. De sőt: a gyakorlati büntetőjogásznak nap-nap után fájdalmas rezignációval kell észlelnie, hogy az a kevés, amit bűnvádi perrendtartásunk a tiszta vádelvből megőrzött, a gyakorlatban mindjobban elhomályosul. Az előzetes eljá^s során érvényesülő nyomozó elv hatását mindvégig érezteti; bizalmatlanság a védelemmel szemben, jogainak szűkítésére való törekvés, a nyomozat és vizsgálat adatainak túltengése a főtárgyaláson, igazolják Heinemannt, ki már 1909-ben hangsúlyozta, hogy inkvizitóríus előkészítés után csak hasonló főtárgyalás következhetik. Hiába mondja a törvény, hogy a bíróság ítéletét csakis a főtárgyaláson fennforgó bizonyítékokra alapíthatja, a főtárgyalás sokszor az előzetes eljárás eredményeinek ismertetésében áll. Hiába mondja, hogy a vádlottnak alkalom adandó arra, hogy védekezését részletesen előterjessze, a nyomozat során — nem bíró, de nyomozó közeg előtt tett — vallomása, esetleg beismerése árnyékként kiséri, ettől eltérnie, ezen változtatnia már nem igen lehet. A tárgyalást vezető elnök vagy bíró a nyomozat, esetleg vizsgálat adatait a legalaposabban ismeri és vádlottnak az ott megállapított tényállástól eltérő vallomása hitelben rendszerint nem részesül. Sőt, — nyomon követi az elnöki cáfolat, mely olykor vitává fajul a vádlottal. ,,Tanúk fogják bizonyítani, hogy valótlant állít" hangzik az elnöki szó — mielőtt e tanúvallomások elhangzottak volna. Viszont a tanúk kihallgatása is korábbi vallomási jegyzőkönyveik nyomán történik, az elnök által nyomban a tanú elé táratván minden eltérés — sokszor újabb vita elnök és tanú között. A vádlott által az előzetes eljárás során tett beismerő vallomás értékelésénél pedig ismételten megnyilatkozott az olyan bírói felfogás, hogy az az alakiság, hogy a beismerés nem a főtárgyaláson vagy egyáltalában bírói hatóság, hanem a nyomozó hatóság előtt tétetett, annak értékét egymagában nem csökkenti. Félreérthetetlen bírói állásfoglalás a teljes nyomozó rendszer mellett, még nem jelent kevesebbet mint a nyomozóhatóságok, de sőt az egyes nyomozó köziegek egyenrangúsítását a bíróval, a bűnvádi eljárásban, a nyilvánosság és bírói közvetlenség értékének lefokozását, végeredményében tehát annak bírói elismerését, hogy a bűnpernek ügydöntő szaka nem a főtárgyalás, hanem a nyomozat, mert ennek ténymegállapításai jóformán megdönthetetlenek. A nyomozat során tett beismerés rendszerint el is dönti a vádlott sorsát; mert a beismerés esetleges kísérő körülményei tekintetében mindenkor a vádlottat terhelő bizonyítás már csak az ügyfélnyílvánosság hiánya miatt sem járhat — a legritkább kivételektől eltekintve — sikerrel. 1 o