Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A BŰNVÁDI PERRENDTARTÁS JUBILEUMÁRA

A BŰNVÁDI PERRENDTARTÁS JUBILEUMÁRA. 161 ban közérdekből annak jubileumi idején inkább szólhatunk tartózkodás nélkül. Bűnvádi perrendtartásunk jubileuma alkalmából elmondhatjuk, hogy már születése idején koravén volt. Mint minden újszülöttnél, ennél is az érdeklődés jóakarata sok rokonszenves vonást fedezett fel, amelyekhez az a jóindulatú jóslat fűződött, hogy majd az élet megérleli, kifejleszti a tagadhatatlanul kiütköző, rokonszenves jellemvonásokat s végre — mondjuk egy 40 éves jubileum alkalmából — méltán ünnepelhet majd a nemzet. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez a jóslat nem vált be. Magam egész fiatal kezdő jogász koromban, amikor elemeiben kezdtem megismerni lelkes odaadással jogrendünket és még távol voltam a gyakorlat szemléltető, igazán nevelő példáitól, idegenkedtem az akkor országszerte igen messzemenő jóindulattal, sőt lelkesedéssel interpretált új törvénytől. A perrendtartást és éppen a büntetőperrendtartást, az egyéni szabadság szempontjából az alkotmányjognak egyenesen a gerincét, én másképen és más módon képzeltem el, mintsem az a törvény írott betűiben eredetileg is megnyilvánult. Az ügyfélegyenlőséget, a közvetlenséget, a szóbeliséget, a nyilvánosságot és a büntetőperben is küzdő felek felett közjogunk szerint intézményesen, magasan, független helyzetben lévő ítélőbírót, már akkor is csak a szavakban találtam, amelyeket talán nyugodtabb idők gyakorlata, mint a törvény karakterét adó alapvonásokat, kedvezően alakíthatott volna ki, mint elhatározó jellegzetes tényezőket. Azonban sem nyugodt idők nem következtek el, sem pedig az elvek gyakorlati kiépítése. Ellenkezőleg. Maga a törvényhozás szinte következetes volt a kormány kezdeményezésére abban, hogy a törvény alapelveit lefaragva, szinte csökevényekké zsugorítsa össze azokat. Aki nem eseti jogász, hanem esetenkint is átérzi, hogy a bűnvádi perrendtartás mennyire belevág a nemzet életének, alkotmányának az elevenébe, az nem zárkózhatík el annak tárgyilagos megállapításától, hogy a bűnvádi perrendtartáson, mint tételes törvényen, a meghirdetése óta számos, a kelleténél igazán több novellárís módosítás mindig és következetesen csak rontott azon a lehetőségen, hogy a mi egészséges bírói gyakorlatunkban életre kelhessen és szárnyakat kaphasson az a szellem, amely igenis érzékeny a törvény alapeleveí iránt, amely azonban felötlő megnyilatkozásaiban nem egyszer eseti, kazuísztikus okokból azután törvényhozási úton vísszaszoríttatott. Az alaptörvényben az ügyfélegyenlőség elve eredetileg sem vc.lt tökéletes. A védelem elől való elzárkózás lehetősége a nyomozás és vizsgálat során, ellenben a közvádnak azok keretén belül irányító szerepe, sérelem volt eredetileg ís a törvényben. Ez oda érett, hogy ma már a kír. ügyész ís nyomoz és az érzékenykedés színében a közhatósági tekintély rovására írják, ha a főtárgyalásokon eddigi, csak irányító szerepe helyett magának ís, mint nyomozónak adatait a védelem részéről kötelességszerűen kritika