Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A BŰNVÁDI PERRENDTARTÁS JUBILEUMÁRA

162 DR. MEDVIGY GÁBOR alá vonják. Pedig tudunk arra ís eseteket, mikor bírói vizsgálat mellett nemcsak parallel, de azt egyenesen keresztezve folyt az ügyészi nyomozás is. A bírói vizsgálat esetei az egyébként eredeti széles mederből maroknyira zsugoríttattak. Bár a bírói vizsgálat is négy fal között, az ügyfélnyílvánosság kizárásával, elvi komoly aggály mellett folyik le ma is, az esetek többségében, nagy többségében mégis érzékenyen hiányzik már a független bíró alkotmányos garanciája. S mindez az elvont elzárkózottságban felgyülemlő egyoldalú peranyag a hatósági jelleg égisze alatt is, teljes egészében kerül a tárgyaló és ítélő bírói értelem elé anélkül, hogy érdemben csakugyan közvetlenül egy szó is hangzanék előtte a vádlott és a védelem részéről. S a bírói ítélkezésnél is az iratszerű köteles áttanulás által szükségképen kísértő előítélet ellensúlyát képezett és csakugyan csupán közvetlen észlelésre utalt tanácstagok száma is az esetekhez mérten mind kevesebb, mert az elvileg aggályos előzményekkel terhelt peranyagból mind kevesebb és kevesebb kerül társasbírói, tanácsi döntés alá. Minderre figyelemmel nem annyira az elvi igazoltság szól a tényállásra is kiterjedő jogorvoslati lehetőségnek, a fellebbezésnek a szüksége mellett, hanem épen azok az aggályok, amelyeket előrebocsátottunk. Ami pedig magát a jogorvoslati rendszerünket illeti, ez a.z elméleti tudósok és gyakorlati jogászok, különösen pedig épen a hivatott bírák részéről is kezdettől fogva érthetően támadott, legsebezhetőbb pontja volt mindig a bűnvádi perrendünknek. Ha valahol, akkor a bűnperben elsődleges követelés az, hogy az anyagi igazság érvényesüljön. A jogorvoslatra vonatkozó szabályoknak érthetetlen alakszerűsége ebben a tekintetben szinte bántóan köti meg aztán a bírói kezet és a tárgyalás izgalmában sokszor lehetetlen éberságre kötelezi a bíró előtt vitázó feleket ís. Mindezt az anyagi igazság érvényesülésének rovására. Hiába forog fenn szabálytalanság és törvénybe ütköző elvétés bírói részről a főtárgyaláson, ennek azonnali konstatálása s majd az ítélet után ismételt és rögtönös fenntartása ís jogvesztés terhe mellett elengedhetetlen követelés a felek részéről. Emiatt van azután, hogy az érthetően nem mindig elfogulatlan ügyfelek, mindkét részről, a jogorvoslatok terén túlzásokba sodródnak. A perorvoslat bejelentése, nemcsak a fellebbezésnél, hanem a semmisségi panaszoknál is túlságosan formalísztíkus. Meggyőződésünk, hogy mindez nem forogna fenn, ha az alig pár évvel később éktrekelt polgári perrendtartásunk fejlettebb és kiforrottabb elvei megelőzték volna a bűnvádi perrendtartást. A polgári perrendtartásban, bár régi római eredetre vall, egészséges elvi megoldás a ténykérdést ís felölelő elsőbírói és fellebbezési bírói szóbeli tárgyalások egysége. Ebben az egyik, vagy másik fél részéről sérelmesnek vallott, megtámadott elsőbírói ítélet szinte feloldódik, cseppfolyóssá válik és kötetlen szabadsággal