Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A BŰNVÁDI PERRENDTARTÁS JUBILEUMÁRA

160 DR. MEDVIGY GÁBOR amikor a súlyosabb bűncselekmények miatt elítéltek száma — a népszaporodást meghaladó arányban — 23,766-ról (1904.) 33,303-ra (1913.) emelkedett. Sőt külföldön sem találunk — ha a diktatúráknak kádi-ítélkezésétől eltekintünk — olyan újabb processuális törvényalkotást, amelyhez viszonyítva a magyar Bp. elavultnak mutatkozna. Montesquieu az Ordonnance Criminelle-re célozva joggal mondhatta: „Ha jó törvényeket akartok, égessétek el a meglévőket és készítsetek újakat!", mert az akkor fennálló kódex eredményei teljesen indokolták a tanácsot. Ellenben a magyar Bp. még számottevő módosításra se szorul, csak arra, hogy végrehajtsák s minél előbb eltávolítsák róla a háborús láz kiütéseit, amelyek ma nemcsak eléktelenítik, de a kódexnek alapgondolataival egybehangzó végrehajtását is meghiúsítják. Bűnvádi perrendtartási törvénykönyvünk születésének negyvenéves ünnepe nem ülhető meg méltóbban, mint a végrehajtása elé több mint húsz év óta tornyosuló akadályok elhárításával. Ez pedig nemcsak a „kivételes" jogszabályok revízióját jelenti, hanem az igazságszolgáltatás aktív szereplőinek oly gondolkodási és érzési revízióját is, amely a Bp. végrehajtásának első és elengedhetetlen feltétele. Talán idővel, ha a világháborútól felkorbácsolt hullámok elsimulnak — ki tudja, hogy ez mikor következik be ? — felvethető lesz a kérdés, vájjon a Bp. és az anyagi jog, amelynek megvalósítására szolgál, megfelel-e a társadalom politikai és gazdasági egyensúlyának, de ma a konzervativizmus a legradikálisabb eszköze a jövő fejlődés biztosításának. Csak bolond ember bontja le palotáját, mielőtt új lakóházának fundamentumait lerakta. A BŰNVÁDI PERRENDTARTÁS JUBILEUMÁRA. Irta : DR. MEDVIGY GÁBOR ügyvéd. Nemcsak rokonszenvezni nem tudtam soha a jubileumokkal, de az esetek túlnyomórészében megérteni sem voltam képes. A mai híúságos idők, melyeknek pedig a hívalkodásra alapja igazán nincs, köznapivá tették általában az évfordulók ünneplő nyilvános szokását, amely feltűnő gyakran alig több az önünneplésnél. A rövid idő múlásának évfordulói alig adnak még az egyénnek értékelhető tartalmat. Több évtized pedig a hanyatlásig viszi előre magát ugyancsak az egyént. Igazán nem örömre való alkalom. Mindezen fonákságok mellett az ilyen jubileumi alkalmakkor is kötelező tétel, mint a halottakra, hogy csak jót szabad és illik mondani. Más az eset egy törvénnyel szemben. Bár sok a hasonlatosság az egyén érvényesülése és a törvény hosszabb ideig való fennmaradása között annyiban, hogy bizonyos idő elérése nem szükségképen a belső érték igazolása, mégis a törvénnyel vonatkozás-