Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A MÉG KISKORÚ BP. NEGYVENÉV E S SZÜLETÉSNAPJÁRA

158 VÁMBÉRY RUSZTEM. tapasztalásból tudnak, statisztikai adatokkal nem könnyű bizonyítani, de mint szimptomatikus indicium talán mégis számot tesz, hogy a háború előtt a rendőrség nyomozó közegei ellen mégis csak ritkábban emelték a Bp. 135. §-ába ütköző visszaélések vádját és a rendőrségi őrizet (Bp. 145. §.) tartamának törvényellenes kiterjesztése sem volt napirenden. Nem épen aggálytalan, ha azt látjuk, hogy a törvényszéki bűnügyekben elítéltek számának az utolsó évtizedben, — tehát az ú. n. konszolidált korszakban — észlelhető viszonylagos stabilitása vagy ingadozása ellenére a törvényszéki ügyekben előzetes letartóztatást és vizsgálati fogságot szenvedők száma szembeszökő emelkedést mutat1, bár semmi okunk sincs feltenni, hogy a szökés veszélye, amely az útlevelek és vízumok korában eo ipso csekélyebb, vagy az elkövetett bűncselekmények és a várható büntetés súlya lényegesén emelkedett volna. Sajnos, a bűnügyi statisztika nem nyújt módot annak az érdekes adatnak a megállapítására, hogy az előzetesen letartóztatottaknak hány %-át ítélte el vagy mentette fel a bíróság, sőt annak a még érdekesebb tapasztalatnak ellenőrzésére sem: vájjon mi az oka, hogy oly sok esetben épen ugyanoly tartamú szabadságvesztés büntetést talál a bíróság igazságosnak, mint a minő tartamú előzetes letartóztatást vagy vizsgálati fogságot a vádlott már elszenvedett. Bármily köteles óvatossággal ítéljük is meg a bírói gyakorlatot, mégsem zárkózhatunk el az összbenyomás elől, hogy a Bp. és a vele kapcsolatos melléktörvények alkalmazásában a túlsúly a vád oldalára billent. Még pedig a háború alatt és után sokkal inkább, mint a háború előtt. Másszóval, hogy oly szabályok értelmezésénél, amelyek közül a vita a pro reo vagy contra reum alternatívájában merült fel, a bíróság döntése inkább a vádra, mint a vádlottra kedvező jogi vélemény mellett szólt. Minthogy a problémát természetesen nem ennek az ellentétnek az alakjában, hanem mint a törvényes rendelkezés tárgyilagos értelmezésének kérdését döntötte el a bíróság, az állítás bizonyítása is csak indiciális módon történhetik. Ily indiciumul szolgál azonban, hogy a Bp.-ra és melléktörvényeire vonatkozó elvi határozatok, amelyek a háború alatti vagy utáni időből származnak s az említett alternatívát kifejező kérdésre vo1 Törvényszéki bűnügyekben elítéltek — előzetes letartóztatottak és vizsg. foglyok száma: 192(5 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 17,798 28,507 20,122 19,826 19,629 21,C09 21,367 21,853 19,798 4063 4039 4079 4012 4463 4578 5157 5333 5457