Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A MÉG KISKORÚ BP. NEGYVENÉV E S SZÜLETÉSNAPJÁRA

156 VÁMBÉRY RUSZTEM latot, mint a tanácsok ítéletei ellen. Nemcsak azért nem, mert az egyesbírósági ügyben a semmiségi panasz korlátozott (II. Bn. 30. §.), hanem azért sem, mert az ugyanezen évben elintézett ügyek aránya az 1933—34. évek adatai szerint (Stat. Évk. 1936. 353. o.) semmivel sem kisebb a tanács, mint az egyesbíró hatáskörébe tartozó ügyekben, tehát a priori még az sem állítható, hogy „az egyesbírói hatáskör kiterjesztése a büntetőbírói ügyvitel gyorsulásának nélkülözhetetlen feltétele" (Auer: i. h. 16.). Abban természetesen tökéletesen igaza van Auernak, hogy a tanácsi és az egyesbírói hatáskörnek mai bifurkációja logikátlan, de már abból, amit Auer az egyesbírói hatáskör korollariumaként a íokozottabb bírói minősültség kérdésében kíván, következik, hogy az egész probléma — amely eadem ratione kiterjed a felsőbíróságokra is — nem tekinthető az államháztartási nézőpont alapján megnyugtatóan elintézettnek. Annak a kérdésnek az eldöntése: vájjon a több szem többet lát közmondása igaz-e az igazságszolgáltatásban is, tehát a tanács jelent-e garanciát az egyes bíróval szemben, nem függhet az ország területének, sem pedig állam bevételeinek nagyságától. Sem tudományos, sem törvényhozási elvül nem fogadható el, hogy nagy ország nagyon, kis ország pedig csak kisebb mértékben igyekezzék az igazságot kideríteni. Törvénykönyvek szerves jogalkotások s mint minden szervezet, úgy a kódex is biológiai és fiziológiai törvényszerűség uralma alatt áll. Kódexek születnek, fejlődnek és elöregednek, sőt mihelyt ellentétbe kerülnek a társadalom gazdasági és politikai egyensúlyával, amelynek kifejezői, meg is halnak. De a társadalomnak oly gazdasági és politikai válsága, mint aminő a háborúval és forradalommal együtt jár, korántsem jele a törvénykönyv elaggottságának. Még akkor sem, ha a háborús vagy forradalmi erőszak ki is kezdi a kódexet, amire nézve senkit se ejtsen tévedésbe, hogy az ilyen beavatkozás a jogalkotás szokásos, külső formáinak in fraudem — non legis, sed — juris történt felhasználásával következik be. Kivételes jog sohase jog, hanem contradictio in adjecto, mert a jog fogalmát a szabályszerűség fejezi ki. Egészen más, ha — miként a fa életét egyes letöredező ágak vagy elsárgult levelek lehullása nem befolyásolja — a kodifikált, de azért élő jognak egyes, esetleg már ab ovo életképtelen rendelkezései elsorvadnak. így már kezdettől fogva gyakorlatlaninak mutatkozott a Bp. 92. §-ából levont feltevés, hogy a nyomozást rendszerint a kir. ügyész rendelje el a hozzá érkezett feljelentés alapján, mert szabállyá vált, hogy a rendőrség a Bp. 94. § alapján bár el nem rendelt, de — filius ante patrem — befejezett nyomozást terjeszt a kir. ügyészség elé. Hogy az 1921. XXIX. 5. §-a a nyomozás teljesítését is alternative a kir. ügyészségre bízta, ez kevésbé tekinthető az e gyakorlattól kiváltott ellenhatásnak, mint inkább célszerűségi okból visszatérést jelent a Bp. javaslatának eredeti logikus állás-