Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - A magánjogi törvénykönyv javaslatának 1135. és 1721.pr.-airól

SZEMLÉ; 143 cselekmény mibenléterői és a terhelt személyéről. Ezen okokból afta kérjük Méltóságodat, hogy az orvosok ellen folyamatban lévő büntető ügyek előkészítő perszakában a sajtó részére a fent kiemelt nézőpontok figyelembevételével csak az esetben méltóztassék közléseket engedélyezni, ha ezek a közlések a közérdek szempontjából múlhatatlanul szükségesek." " • * - A közgazdasági vállalatok a bíróképzés szolgálatában.* A napi sajtó mostanában érdeme szerint foglalkozott igazságügyi kormányunk jelenlegi vezetőjének legújabb rendelkezésével. Ez a címünkben jelzett két fogalmat, — melyek a gyakorlatban idáig vajmi ritkán találkoztak össze, — szerencsésen hozta egymással szoros kapcsolatba. Ismeretes, hogy a miniszter szóbanforgó d cséretes elgondolása azt célozza, hogy az igazságügyi kormányzat által a gyárakban és bankokban elhelyezendő bírósági joggyakornokok közvetlenül a gyakorlatban is elsajátíthassák a gyárüzemek vezetésének, a banküzemek életmenetének minél alaposabb ismeretét, hogy majdan bíró — vagy ügyész — korukban az ítéletet vagy a vádat megfelelő esetekben kellően előkészíthessék. Ez az elgondolás, amely a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége és a TEBE részéről máris megnyilvánult lelkes fogadtatás után a legszebb sikerrel kecsegtet, — gyakorlati biróképzésünk kívánatos reformját hatalmas lendülettel segíti előre. Biróképzésünk ugyanis — melynek tökéletes voltához százezrek vagyoni vagy erkölcsi érdeke fűződik, — még mindig nem tudott kellőképen kibontakozni a puszta elméleti ismeretszerzésnek hosszú évtizedek óta megkövesedett korlátai közül. Elméletileg egyébként kitűnően képzett egész bíró- és ügyésznemzedékek jöttek vagy tűntek le anélkül, hogy ezek, — hacsak esetleg egyéni életkörü'ményeik közvetve nem tették azt számukra lehetővé, — az egyetemes közgazdasági életet irányító vagy azt betöltő tényezők és legfontosabb szakkérdésük közvetlen és alapos ismeretének birtokában teljesíthették volna bírói vagy ügyészi hvatásukat. Hirtelenében fel sem mérhető annak a kívánalomnak jelentősége, hogy igazságszolgáltatásunk nagy „üzemében" minden Ítélethozatal vagy vádemelés a döntés alá kerülő konkrét ügyek anyagában felmerült perdöntő szakkérdések minél kimerítőbb ismerete mellett történjék. A laikus nagyközönség nem is képes azt érdem szerint felfogni, hogy a törvénykezés alapjául általa felvételt és érvényesíteni kívánt szakkérdéseknek mennyi ezerféieségében kell tájékozottnak lennie a jó bírónak. Megkövetelik tőle, hogy valósággal mindent-tudó legyen. S a gyakorlati bíráskodás ezt csakugyan majdnem így is hozza magával. A bírónak állandóan a folyton változó, egyre alakuló élet ütőerén kell tartania a kezét. Különösen lényeges az, hogy ezt a mindennapi életet a legmélyebben átható általános közgazdasági szakkérdéseknek legkisebb részleteiben is legyen tájékozott. A jogsérelmek orvoslását kereső ügyfelek mellett az igazságszolgáltatásnak is elsőrendű érdeke az hogy a polgári és büntető ügyekben ítélkező bíró, vagy a vád emelésére és elejtésére hivatott ügyész a különböző ipari, kereskedelmi vállalatok, pénzintézetek stb. belső életének, adminisztrációjának, üzemi vezetésének alapvető teendőiben, szokásaiban való tájékozódását illetően ne kizárólag az illető konkrét esetben ad hoc alkalmazott szakértők véleményére legyen utalva. Minden gyakorlati bíró jól tudja, hogy ezeknek a szakértői véleményeknek ügydöntő értékelése sok esetben mennyi, alig elhárítható nehézségbe ütközik. Több szakértő alkalmazása esetén gyakran egymásnak ellentmondó megállapítások, az úgynevezett ellenőrző (?!)- szakértőknek a hivatalos szakértőkével sokszor homlokegyenest ellenkező véleményei mind nehéz dilemmák előidézői lehetnek az Ítélethozatalnál. * Munkatársunknak ez a cikke eredetileg a Pesti Hirtap ez évi március ÍÜ4 Számában jelent ugyan meg, de közérdekű és aktuális volta miatt megfelelőnek tartjuk azt e helyen olvasóinkkal is megismertetni. Szerk. 10*