Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - A magánjogi törvénykönyv javaslatának 1135. és 1721.pr.-airól

142 SZEM L K. Részletek a Budapesti Ügyvédi Kamara évi jelentéséből. „Nincs osztály, nincs foglalkozási ág, amely válságosabb helyzetben volna, mint az ügyvédség." . . . „Minden osztálynál és minden foglalkozási ágnál hasonlíthatatlanul erősebben szenved az ügyvédség, mert őt a mai gazdasági helyzetét meghatározó okokon kívül még más, specifikus bajok is nyomják, melyek magukban is elég erősek, hogy az üeyvédsorsot megpecsételjék. Ezek : a túlzsúfoltság, az ügyvédi munka rohamos szocializálása a köz- és magángazdálkodásban és a zugirászatnak olyan általánossá válása, mellyel a szigorúbb új törvény sem tud megbirkózni." . . . „Örök rejtély marad, hogy az ügyvédség problémái, melyeknek pedig jogszolgáltatási vonatkozásai is vannak, hosszú évtizedek alatt miért nem kerültek megoldás alá ?*'... „Minden igazságügyi intézkedés, racionalizálás, más életpályák hajótöröttjeinek kielégítése az ügyvédség rovására történik. Ide tartoznak az értékhatárok leszállítása, a perorvoslalok csökkentése, az ingatlanközvetítők zugirászkodásának legalizálása, az ügyvédi munkaterületeknek a különböző Treunhand-tevékenység részére való kisajátítása, a gazdamoratóriumok és a gazdatartozásoknak az ügyvédi érdekek minden figyelembevétele nélkül való rendezése. Mindezek koronája az az elemi csapásszámba menő tény, hogy a nagyobb szubsztrátumu perek szinte kivesztek, hogy az egész peres ügyforgalom több mint 50°/o-al lecsökkent; hogy vállalkozási kedv nincs; hogy a pénzszűke miatt az ingatlanforgalom lecsökkent és ami volt, annak nagyrészét ingatlanközvetítők bonyolítják le jogi vonatkozásokban is, úgy, hogy szenjenciálisan megállapítható, hogy a perenkívüli ügyvédi praxis megszűnt. És ebben a helyzetben az ügyvégség, mely eddig bőségesen rezervoárja volt úgyszólván minden életágnak, amelyből kiadósan merítettek főleg az államigazgatási ágak, mind pedig a gazdasági alakulatok : az ügyvédség, mely a folyton fejlődő, alkotó magyar életnek adta az organizáló erőket: ma illeletlen teljesen és alig egy-egy kivétele utal arra, ami hajdan mindennapi általánosság volt." Sajtóközlések orvosok ellen folyó bűnügyekben. Dr. Pólya Jenő egyetemi c. rk. tanárnak jelen számumunkban megjelent cikkére vonatkozólag megemlítjük, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara a Budapesti Kir. Büntetőtörvényszék elnökéhez átiratot intézett, melynek tartalmából kiemeljük a következőket : „A Budapesti Orvosok Szövetsége Kamaránkhoz intézett beadványában azt panaszolja, hogy : az orvosi kar tagjai ellen folyamatban lévő büntető ügyekről többször jelennek meg a hírlapokban oly közlemények, amelyek az illető érdekelt orvos szempontjából sérelmesek, de kihatásukban az egész orvosi kar hírnevére is jelentékeny hátrányokkal járnak. A Kamara választmánya maga is többször tapasztalta ezen panasz alaposságát s ezért kötelességének ismeri fel, hogy az ezen téren mutatkozó hibák orvoslása céljából a szükséges lépéseket megtegye. A nyilvános tárgyaláson elintézés alá kerülő büntető ügyek hírlapi közlése ellen természetesen semmi kifogásolni valót nem találhatunk, sőt úgyvéljük, hogy a nagyközönség hív szellemben való tájékoztatása az orvosi kar egyes tagjai ellen nyilvános főíárgyalásra kerülő büntető ügyekről is közérdekből szükséges. De a nyomozás, valamint a vizsgálat és a perelőkészítő szakban lévő ügyekben a sajtóban való közlése nem esik ugyanezen szempont alá, mert ezeknek az ügyeknek időelőtti közlése gyakran ártatlan emberek meghurcoltatásával járhat és az orvosi kart magát is ferde színben alkalmas feltüntetni. A büntető per előkészítése a törvény szerint a nyilvánosság kizárásával folyik le és a főíárgyalásra még meg nem érett ügyről csak a hatóság feje adhat engedélyt. Ez az engedély csak abban az esetben látszik indokoltnak, ha az illető esetnek közlésére kivételesen szükség van éppen a közérdek szempontjából azért, hogy a nagyközönség már a büntetőügynek előkészítő szakában is tájékoztatva legyen az illető