Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - A magánjogi törvénykönyv javaslatának 1135. és 1721.pr.-airól

A MAGÁNJOGI TÖRVÉNYKÖNYV JAVASLATA. 139 közzététel már megtörténhetett volna. A magyar magánjogi törvénykönyv javaslatának kodifikátorái azonban, midőn a javaslat 1721. §.-ának első és harmadik bekezdésébe egyszerűen átültették a német BGB. 278. és 831. §-át, minden germanophiliájuk mellett is ösztönszerűleg érezték, hogy a német BGB. 278. 831. §§.-ai között így tehát a magyar javaslat 1135. és 1721. §§-ok között is, diametrális ellentét lappang2 mely abban nyilvánul, hogy a 278. és 1135. §§-ok esetében nincs exculpationak helye, de helye van a 831. és 1721. §§.ok esetében. Ezen úgy akartak segíteni, hogy a javaslat 1721. §-ába egy második bekezdést iktattak be, mely így szól : „A vétlen kártételért való felelősség korlátai között (1737. §.) a kirendelő a kirendelt által harmadik személynek jogellenesen okozott kárért akkor is felel, ha vétlenségét az előbbi bekezdéshez képest bizonyítja, valamint akkor is, ha a kirendelt kárt nem az ügykörébe eső tennivalók teljesítésében, hanem csak teljesítésük alkalmával követte el." Ezen bekezdés elismerésre méltó egy lépés a jus justum irányában, mert az 1721. §. esetében, amint ezt az 1737. §. idézése bizonyítja, a bíróság belátása fogja megállapítani, vájjon a károsultat tekintettel a körülményekre, különösen az érdekelt felek vagyoni viszonyaira, kártérítési igény illeti meg vagy sem. A forgalom biztonsága azonban azt követeli, liogy a kártérítési követelés ne függjön olyan inkommensurabilis tényezőtől, mint amilyen a bírói mérlegelés, hanem hogy a károsult apodiktice tudhassa meg azt, vájjon őt a konkrét esetben kártérítési igény illeti meg vagy sem. Helyesen jegyzi meg dr. Dezső Gyula (1. c. p. 233.) az 1913. évi javaslat képviselőházi bizottsági szövegének 1473. íjáról, mely második bekezdésében megegyezik az 1928. évi javaslat 1721. §-ának második bekezdésével, hogy az objektív felelősség fenn, vagy fenn nem forgásának eldöntését esetről-esetre teljesen a bírói kognitióra bízni, nem szerencsés megoldás, sőt az a benyomásunk, hogy ez a rendelkezés a kérdésnek túlságosan kényelmes megkerülése. Ez okból szerény véleményem szerint az 1928. évi javaslat 1721 §-át egészébén törölni kellene, 1135. §-át pedig „a felelősség vétlenül okozott kárért" című fejezetbe (az 1737—1745. §§-ok között) kellene áthelyezni következő szövegben: „Aki valamely ügyének ellátására maga helyett törvényes képviselőjét vagy valamely alkalmazottját rendeli ki, feltétlenül felelős minden teljesítésnél a harmadik személynek jogellenesen okozott kárért, mely a törvényes képviselő, vagy alkalmazott magatartására vezethető vissza)3. Ez a felelőssége jogügylettel eleve kizárható és korlátozható." Indokolás: A kirendelő eme szigorú objektív felelőssége összes, tehát úgy közvetlenül, mint közvetve alkalmazott segédeiért, amint ezt a francia, az olasz és az angol-amerikai jog statuálják, főleg abban leli eléggé megnyugtató magyarázatát, hogy végeredményben mindig ő az, aki minden segédének lehetőséget nyújt ahhoz, hogy vétkezzék, általában, hogy kárt okozzon és ezen lehetőség nyújtása által mélyen belevág a hitelezők jogaiban és veszélyezteti azok érdekeit; ha tehát mi ezen veszély fennforgásának világos lehetősége dacára megengedjük neki, hogy vállalatát folytassa, elvállalt munkáját végezze és Ő él ezzel az engedelemmel, akkor abból eredőleg minden kockázatot is neki kell viselnie és minden kárt neki kell megtérítenie (dr. Dezső Gyula 1. c. p. 105). Másként kell döntenünk, ha megengedett helyettesítés (substitutio) esete forog fenn. A megbízott vagy letéteményes, feltéve, hogy maguk helyett jogukban áll helyettest kirendelni (magánjogi törvénykönyv javas2 Dr. Dezső Gyula azon feltevése (1. c. p. 89 ), hogy ezen a német BGB. 278. és 831. §§.-ai közötti ellentét c«ak némi törvényszerkesztési pongyola volna, nem helyt áiló, mert ezen ellentétet a német kodifikátorok akarva, de helytelenül (contra rationem juris) statuálták, v. ö. Unger. Handeln auf eigene Gefahr, 3 kiad. Jena 1894. p. 62—69. i 3 Ez a szövegez;s felelne meg ugy személyi, mint tárgy tekintetben az objektív felelősség fogalmának (dr. Dezső Gyula 1. c. p. 81).