Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - A magánjogi törvénykönyv javaslatának 1135. és 1721.pr.-airól

138 DR. SCHWARTZ IZIDOR részének megfelelő fejezetében (Nemteljesítés és kötelemszegés) helyezte el. Ezen systematika pedig a német BGB.-ben éppenúgy, mint a magyar javaslatban nemcsak mint szépséghiba jelentkezik, hanem rendszerellenes kisikamlás is, mert mindkét esetben, akár kontraktuális, akár extrakontraktuális jogviszony förog szóban, az objektív felelősség egyik kategóriája áll előttünk: „az alkalmazottakért való objektív felelősség" kérdése, melyet a magyar javaslatnak „a felelősség vétlenül okozott kárért" cimü fejezetben az 1737—1745. §§.-ok között kellett volna szabályoznia).1 De nemcsak a rendszerellenesen kisikamlás szemponfjából hibáztatjuk a magyar javaslat 1721. §-át, hanem azért is, mert ugyanazon ratió indokolja az alkalmazottakért való objektív felelősségnek egyöntetű szabályozását, úgy a szerződéses viszonyon belül, mint azon kívül. Ha valakinek kocsisa valakit elgázol és feltéve, hogy az elgázoltat culpa nem terheli, akkor ez utóbbira nézve magánjogi szempontból teljesen közömbös, vájjon a szolgálatát teljesítő kocsis főnökének egy szerződési kötelezettségét teljesítette az elgázolás alkalmával vagy sem. Contra rationem juris volna a főnöknek egyik esetben megengedni azt a kifogást, hogy a kocsis megválasztásában a kellő gondosságot kifejtette, tehát őt culpa in eligendo nem terheli (így a német BQB. 831. § és a magyar javaslat 1721. §. első bek.), a másik esetben pedig a főnök feltétlen kártérítési kötelezettségét megállapítani (így a német BGB. 278. §. és a magyar javaslat 1135. §). Teljesen indokolatlan, hogy a főnök felelőssége alkalmazottaiért eltérő módon szabályoztassék, neki feltétlenül kell felelnie mindkét esetben : nec immerito factum eorum praestat, quum ipse eos suo periculo adhibuerít (17 pr. D. naut. 4, 9). Habár a magyar kodifikáció a német BGB. iránti nagy szerelmében, éppenúgy, mint a m. kir. Kúria (1916. szeptember 28-án kelt 13. sz. polgári jogegységi határozat és 1917. január 23-án kelt 84. sz. teljesülési határozat), a modern jogtudomány evolutíóját, mely az objektív felelősséget a vétkességi felelősség melleti koordinált kategóriának tekinti, nem kellően vette figyelembe ezen kérdésben, mégis gondolkozóba kellett volna esnie azon tény fölött, hogy a francia, az olasz és az angol—amerikai jog azt, aki ügyének ellátására mást rendelt ki, feltétlenül felelőssé teszi azon kárért, melyet a kirendelt az ügykörébe eső tennivalók teljesítésében harmadik személynek jogellenesen okozott, történt légyen a kirendelés szerződéses kötelezettség vállalásának folytán vagy sem (v. ö. francia code civil 1384. és 1797. cikk, olasz codice civile 1153. 1644. cikk, (Stephen: Comentaries on the law of England, 7. kiad. II. p. 234, 235). Sőt a francia irók a code civil ezen álláspontját az ordre social és az intérét public követelményének jelentik ki, így p. o. Sainctelette : „De la responsabilité et de la garantie" (1884. p 124); La responsabilité des maítres et des commetants n'est que l'une des sortes de la responsabilité du fait d'autrui. La responsabilité du fait d'autrui n'est pas une fiction inventée par la loi positive. C'est une exigence de l'ordre social. Szintúgy Saleilles : „Essai d'une théorie générale de l'obligation aprés le projet de code civil allemand" (1890. p. 376.): Le code civil (art. 1384) a abandonné l'idée d'une présomption de faute pour se placer au point de vue de l'intérét public; il a vu une raison d'ordre général imposer la responsabilité au maitre pou- ceux, qu'il emploie; il a voulu oblíger le maitre á une diligence plus attentive. De milyen kényszerűség késztette a magyar magánjogi törvénykönyv 1928. évi javaslatának szerkesztőit, hogy a javaslat 1721. §.-ában pur et simple recipiálják a német BGB.-nek 831. §-át. Erre a kérdésre nem felelhetünk mindaddig, míg a javaslat indokolásának a kötelmi jogot felölelő része nem lett közzétéve. Miután a javaslatnak az országgyűlés elé terjesztése óta (1928. március 1.) több mint hét év telt el, ezen 1 A szóban forgó kérdést systetnatice helyesen tárgyalja dr. Dezső Gyula objektív felelősség eselei között (Az objektív kártérítés tana, Budapest, 1917. p. 80 skv.j, ellenben Szladits a maayar javaslat nyomán a „tiltott cselekmények" cimü fejezetben pertraktálja (Magyar magánjog vázlata 4 kiadás. Budapest. 1935. p. 286, 7. sz.)