Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - A magánjogi törvénykönyv javaslatának 1135. és 1721.pr.-airól

A RELATIVITÁS ELVE ÉS A JOGFEJLŐDÉS. 137 ember térjen magához, jusson tudatára annak, hogy nem kell szükségképen mindennek úgy maradni, ahogy eddig volt, hisz láttuk, hogy még a geometriai, matematikai, kozmológiai törvények sem örökkévalók. Hozzá kell szokni az új jogi és politikai gondolatokhoz, amelyek építőkövei lesznek a világ új elrendeződésének. Igaz, hogy az emberi lélek érthetetlenül áll a társadalmi jelenségek előtt, amelyeket nem szokott meg. Nehéz az embernek haladni s lemondani régi ideáljairól. Az ember megszerzett lelki javait is úgy őrzi, mint anyagi javait s lázad, ha ezeket bántják. Ez a konzervativizmus törvénye. De a fejlődés elől kitérni nem lehet, különösen még ha a szükség is hajt arra, hogy a megérthetetleneket megérthetővé tegyük. A tudományok új világában a nagy szinthezis már megkezdődött, el kell annak jönni a társadalomban, a politikai, gazdasági életben, a jogfejlődésben is. Ne akadjunk fel azon, ha egypár régi halványunkat el kell dobnunk, sőt még azon sem, ha a társadalom alapjait újra kell leraknunk. A teremtés mindig új, ha a régi alapokon megy is végbe, a jogi és társadalmi felfogások új szintézisének is létre kell jönni, amint létrejött a természettudományok világában. Meg kell szoknunk azt a gondolatot, hogy a világ olyan, aminőnek az ember teremti meg magának s a kozmológiai és filozófiai rendszerek bukását követheti a társadalmi és jogi gondolkodás radikális megváltoztatása. Századunk a tudományok működésének és a hitek bomlásának a korszaka. Az eszmék hullámzanak, háborognak, küzdenek s velük kapcsolatban mélyreható anyagi és politikai átalakulások készülnek. Korunk legnagyobb vívmánya, a tudományok egysége az egész világon. Ma már összenőtt a gondolkodás világában Kelet és Nyugat és a messze Ázsia tudósai ugyanazt keresik, mint a vén Európa modern hősei. A jogi és a társadalmi élet terrénumain is megvan a remény arra, hogy a ma még szétszórt felfogások összeérnek s akkor meg fog szűnni a partikuláris és territoriális különbség a világok között s a vérrel csinált imperialisztikus jogrend helyett a békességben, igazságosságon, kölcsönösségen, méltányosságon és humanizmuson alapuló jogrend lesz az a gravitációs erő, mely összetartja és boldoggá teszi a föld lakosait. A MAGÁNJOGI TÖRVÉNYKÖNYV JAVASLATÁNAK 1135. ÉS 1721. §§.-AIRÓL. Irta : DR. SCHWARTZ IZIDOR ny. kormányzósági titkár. Ha a magánjogi törvénykönyv javaslatának 1721. §-át közelebbről szemügyre vesszük, akkor azt észleljük, hogy a német BGB. a magyar kodifikátorokra ez esetben is olyan hatást gyakorolt, mint a mágnes a vasra. Ezen §. azt a kérdést akarja szabályozni, hogy extrakontraktuális viszonyban mennyiben felelős az, aki valamely ügyének ellátására maga helyett mást rendelt ki, azon kárért, melyet a kirendelt az ügykörébe eső tennivalók teljesítésében harmadik személynek okozott. Ugyanezt a kérdést a német BGB. 831. §-ában szabályozza, mely az „Unerlaubte Handlungen" feliratú címben van elhelyezve, mint elég hibásan az objektív felelősség egyébb esetei is. Hasonlóan jár el a magyar kodifikátió is, mert, a német BGB. példáját követve a szóbanforgó 1721. §-t „A tiltott cselekmények általában" cimü fejezetben helyezte el, holott kétséget sem szenved, hogy nem lehet tiltott cselekedetnek minősíteni azt, ha valaki valamely ágyének ellátására mást rendel ki. Azt az esetet pedig, ha valaki szerződési kötelezettségének teljesítésére mást rendel ki és a kirendelt harmadik személynek a teijesítés végzésében kárt okozott, a német BGB. (278. §.) a kötelmi jog általános részének egyik címében (Verpflichtung zur Leistung) szabályozza és ugyanezt teszi a magyar kodifikátió is, mely a német BGB. 278. íjának megfelelő 1135. §-át is a kötelmi jog általános