Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - A relativitás elve és a jogfejlődés

134 DR. KONCZ MIHÁLY rendszere örök érvényű. A világ, a három dimenzió — a vonal, sík és zárt tér, hosszaság, szélesség és mélység — örök rendjében él. Az igy kialakult világképnek logikus következménye lett a világ politikai rendje. Macchiavelli, (1469—1527) „II principe" c. művében megszabta az államalakulások és a kormányzás törvényeit. A fejedelem mindenható, ki azonban ezt a hatalmát csak a nép érdekében gyakorolhatja. Ezt a mindenhatóságot csak a renaissance és a nyomán fellépett protestantizmus szabadabb világa korlátozta, (Bodin 1530—1596) de a Napkirály mégis a népek eleven bálványa lett, aki körül (és a többi király körül) keringtek á politikai bolygók. A fejedelem tekintélye hallatlanul megnövekedett, az országnagyoké csökkent. A nemesi és főúri rend önnállósága meglazult, erősebb függésbe kerültek a fejedelmi hatalommal. A kiskirályok megszűntek, de ennek ellenében megszilárdult a nemesség közjogi és magánjogi helyzete. A királyság örökletessé lett, viszont a fejedelem hitbízományok alapításával szilárdította meg a főúri rend hűségét. Az államfő személyi szentsége (Sacratissima Majestas) és a tulajdonjog szentsége dogmává fejlődött. Örökérvényű szerződések (pragmatica sanctiók> keletkeztek. A magánjog egyes intézményei is felvették a szentségi jelleget. Pl. a már említett „tulajdonjog szentsége" mellett emlegették az adott szó, a szerződés szentségét. A házasság ezidötájban lett végleges szentséggé (tridenti zsinat). Egy idő múlva azonban a Hugó Grotiustól (1583—1645,) alapított természetjogi iskola is kezdte éreztetni hatását. Ennek a hatásnak kifejlődésére a csillagászati és fizikai fejlődéssel megalapozott világkép elterjedése és az emberek lelkébe való beidegzése volt döntő befolyással. Tudták már az emberek, hogy a föld porszem a mindenségben s ezen a földön mindenki csak parány s csak azért lett nagysággá, mert az állam rendje úgy kívánja. Hangoztatták, hogy minden ember a természettől,,, fogva (a natura) egyenlő s minden ember atomja a társadalom rendjének, mely csak azért jött létre, hogy az emberek boldogulását előmozdítsa. Rousseau (1712—1778), Montesquieu (1689-1755) és Voltaire (1694—1778) felvilágosító munkájának eredménye az, hogy lassanként beszivárgott mindenki lelkébe az „Én", az individuum, az emberi méltóság önálló tudata s ennek folyománya lett aztán a francia forradalom reformkorszaka. Az ember szabadságának tudatára ébredt s a szabadelvűséggel megtermékenyített induszriálizmus száz éve óriási lökéssel vitte előbbre a világ fejlődését. A fejlődés üteme túlzott is volt, a gazdasági liberalizmusnak a technika felhasználásával végletekig vitt túlzásai a kapitalizmus rendszerébe kergették a világot s megsemmisítették az individiumot. Ily körülmények között megkoptak a szentségek, de megkopott ám a világkép is, amelyből kifejlődtek. A XIX. század, de méginkább a XX. század kutatásai kikezdték az örökérvényűnek hitt világképet. Már Bolyai és Lovacsevszky bebizonyították, hogy az euklideszi világfelfogás nem abszolút, s hogy nem szükségképen három dimenziós a világ. A biológiában Darwin és Spencer Herbert megalapozták a fejlődéstani elméletet, a filozófiában pedig a pozitivistákat követte H. Bergson „teremtő fejlődés" (evolúción creatrice) elmélete. A közgazdaságban hiába követik és követelik a liberalizmus gazdasági szabadságát, a kapitalizmus hibái aláásták ennek is az elméleti alapjait. A fejlődés most a gazdasági megkötöttség és szabályozottság felé halad. . . . Ezzel úgy látszik, mintha visszafelé mennénk a középkorba. Sajátságos jelenség az eszmék történetében, hogy a gondolatok hol megelőzik az eszmék kiteljesedését, a theóriák valósággá válását, hol követik azokat. Fantáziával megáldott gondolkozók (Plató, Roger, Bacon, Morus Tamás, Verne, Jókai) megálmodnak és megjövendölnek olyan dolgokat, melyek évtizedek, vagy századok múlva következnek be. Vagyis a szinthezis előbb következik be, mint ez analízis — de az álom nem mindig teljesedik be. A marxisták is megálmodták a történelmi materializmust, azt a tant, hogy minden történésnek egyedül és kizárólag gazdasági oka van, de e tan merev rendszere túlságosan követte a fizikai determiniz-