Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - A relativitás elve és a jogfejlődés

A RELATIVITÁS ELVE ÉS A JOGFEJLŐDÉS. 135 must, a fönt ismertetett világképet: módosulni kellett annak. A filozófiai romanticizmus felújult, a Kant féle kategóriák megszűnték. Bár a filozófia egész rendszere még kavarog, ma itt a spiritualizmus, — a történelemben — a gazdaságtörténelemben is — a szellemtörténeti irány az elfogadott. Amit egyszerűen úgy lehet megfogalmazni: a történelmet nem csinálják, hanem „csinálódik". S ez az irány felülkerekedésének megint a fizika és matematika s asztrofizika vetette meg ágyát, amint hogy a világ legfőbb filozófiai gondolkodói e tudományosságnak művelői közül kerültek ki (Pythagoras, Descartes, Hume, Kant, Mach, Spinoza, Poincaré.) A fizika és a természettudományok ellentétesen építenek, mint a filozófia, vagy akár a közgazdaságtan, kísérleti tények kellenek nekik s az analitikai tapasztalatok sorozatából állítják fel szintheziseiket. így teremtettek a fizikai és biológiai tények új gondolatokat. Új tudományágak keletkeztek, mikről azelőtt az embereknek fogalmuk sem volt, pld. biochemia, parapsychológia, metapsychológia, psychofizika, astrofizika, psychoanalyzis, atomfizika stb. Forradalmi átalakulásokat idéztek elő e tudományok a gondolkodás világában. El kellett jönni az új szinthezisnek, mely az egész világfelfogást átalakítja. Ezt a szinihezist elvégezte az új fizika s bátorítást adott a gazdaságfilozófiai gondolatoktól már megindított új jogfejlődés határozottabb és bátrabb keresztülvitelére. Einstein volt az, ki a szétszórt gondolatokat egyesitette, azoknak matematikai bizonyosságot adott, átalakította az eddig ismert világképet s ezzel új gondolatvilágnak vetette meg alapját. A szociális világnézet, mely eddig csak gazdaságtörténeti háttérrel bírt, most természettudományos megalapozást is nyert. Az Einstein féle relativitást csak megerősítette a vele látszólag ellentétben álló új fizika, a mikrokozmosz fizikája, az atomfizika s a nyomában fellépett Planck féle quantumelmélet. Eszerint az új világkép a következőkben alakult ki: A világmindenség nem végtelen, de határtalan. Gömbalakú, tehát nem lehet kijutni belőle. Aki egy ponton elindul, szükségképen oda fog visszajutni. A gőmbforma csak véges lehet. Az űr sokkal nagyobb, mint valaha hittük. Tejútrendszerek, csillaghalmazok keringenek benne milliárdszámban s egymástól óriási távolságban. A világegyetem ma a desorganizátió állapotában van, inkább a szétszóródás, mint a sűrűsödés álapotában. A csillagászatilag belátható határ ugyan 140 millió fényév (egy fényév 95 billió kilóméter távolság), de a gömb rádiusának átmérője 1400 millió fényév. Az idő és a tér egységben van, nem abszolút, nem örök, nincs is, csak az ember szemléletében van, alkotja a negyedik dimenziót, mely a dolgok felfogásának a formája. Abszolút távolság, abszolút megmérhetőség se időben, se térben, se súlyban nincs, mert nincsen fixpontunk, ahol megállhatunk, minden mozog. A gyors mozgás szükségképen megrövidíti a mérőpálcánkat. Az egyenes vonal a képzelet szülötte, az egyenes csak része a görbének, amelyben minden mozgás lefolyik. A napsugár útja sem nem egyenes, sem nem folytonos. Nagy távolságban, gravitációs hatásra meggörbül, de a sugár sem mehet a mindenség határán túl, tehát szükségképen kört ír le. A sugár fényrészecskékben, quantumokban (photon) áramlik, mint minden a világon. Csak részszerűség van, mely azonban egységnek látszik, mint a film vetített képsorozata. Külön energia nincs, mert ez azonos az anyaggal. Az energia megmaradásának elve sem igaz, mert az anyag bomlik, hő és fénysugár lesz belőle, mely útjában kimerül s a hőkülönbségekben kiegyenlítődve, tehetetlenül raktározódik a világűrbe (entrópia). Az anyag sem örök, mert végeredményben minden anyag fénnyé válik, a fényről pedig nem tudni, anyag-e, vagy erő, mert hol úgy viselkedik, mintha anyagi részecske volna, hol úgy, mintha csak hullámzana (hulláinmechanika). Aether nincs, csak víllanydelejes tér, melyben a jelenségek végbemennek. A nehézségi erő nem erő, hanem a testek tulajdonsága. Az euklideszi geométria sem egyedülvaló. A két párhuzamos összeérhet, a háromszög szögeinek összege nem mindig 180 fok. Nemcsak három dimenzió lehetséges, négy már van, de lehetséges több is. Az örökké-