Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - Orvosok ellen indított perek

ORVOSOK ELLEN INDÍTOTT PEREK. 111 hogy az orvosi pálya manapság anyagilag teljesen leromlott, az orvosok túlnyomó többsége szegény ember s így egyetlen egy műhibaper, még akkor is, ha a bíróság megállapítja, hogy az orvost semmiféle hiba nem terheli, a költségek folytán az orvos anyagi exisztenciájának teljes összeomlását idézheti elő, nem is szólva arról, hogy minden per, mely műhiba címén indul meg ellene rontja hírnevét s ezzel lecsökkenti praxisátésjövedelmét. f) Az esetek túlnyomó számában szegények indítanak kártérítési pereket az orvosok ellen. Az orvos, aki ellen panaszt tesz, többnyire nem mint magánorvos kezelte őt, vagy hozzátartozóját, hanem mint valamely közintézmény (klinika, kórház, betegbiztosítóintézet) orvosa, a panaszolt állítólagos műhibát tehát hivatalos minőségében, hivatalos kötelességének teljesítése folyamán követte el. Ez annyiban is súlyosbítja a helyzetet, hogy a per tárgyává tett cselekményeért, vagy állítólagos mulasztásáért az orvos esetleg fegyelmi hatósága előtt is tartozik felelni. Ez is megnöveli a vádaskodások által előidézett kellemetlenségeket, izgalmakat és költségeket, Ezzel szemben a felettes hatóság az általa alkalmazott orvossal szemben indított pert az orvos magánügyének tekinti s a költségeket, melyek az orvosra hivatalos funkciója teljesítéséből háramoltak, nem hajlandó viselni, még akkor sem, ha nem maga a perbefogott orvos követte el az állítólagos hibát, mely a perre alapot szolgáltatott, hanem valamelyik alantasa, aki nyilván szintén ugyanazon hatóság (állam, megye, törvényhatóság, betegbiztosító) alkalmazottja s akivel a megperelt orvos csak ép hivatalos alkalmaztatásából kifolyólag van vagy volt nexusban s akit az általa elkövetett hibáért rendszerint azért nem fognak perbe, mert a felperes követelését a vezető orvos vagyoni viszonyainál fogva jobban látja biztosítva. így történt az, hogy pld. egy világhírű professzor évekkel nyugalombavonulása után súlyos ezrekre menő perköltségeket volt kénytelen fizetni olyan műtétből kifolyólag, melyet egyik tanársegédje sok évvel azelőtt végzett. A bíróság ebben az esetben sem talált műhibát, de a perköltség meghaladta a nyugalmazott professzor lecsökkentett évi nyugdiját. g) Disztingválnunk kell orvos-munkaadó és hivatalos or-r vos-főnök között; aközött, hogy magánorvos vesz maga mellé segédet és hogy hivatalos állásban levő vezető-orvos hivatalból kap segédet. A magánorvos azt alkalmazza, akit akar, s akkor mond fel alkalmazottjának, amikor akar, a közhivatalnokorvos segédjét felettes hatósága nevezi ki, s elbocsájtását főnöke csak fegyelmi uton érheti el. A magánorvos tehát, az ő magánalkalmazottjáért mindenesetre nagyobb mértékben felelős, mint pld. a betegsegélyző osztályvezető-orvosa a hozzá hivatalból beosztott orvosért, akit előzőleg esetleg sohasem látott s akit esetleg kívánsága ellenére rendeltek ki mellé. De még a magánorvost is csak bizonyos józan mértékig lehet felelőssé 8*