Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - Orvosok ellen indított perek

108 DR. PÓLYA JENŐ len nem biztosított publikumban s látjuk azt is, hogy nap-nap után mily lehetetlen követelésekkel lépnek fel a betegsegélyző intézetekkel és biztosítókkal szemben. Napjainkban feltűnő nagy azok száma, akik munkájukból nem tudnak, vagy nem akarnak megélni s ezért betegségükből, rokkantságukból illetve annak szimulációjából vagy aggravatiójából, esetleg hozzátartozóik valódi, vagy állított betegségéből vagy pedig halálából óhajtanak jövedelemforrást szerezni — táppénzt, rokkantsegélyt, baleseti járadékot s ha egyiket sem lehet, „kártérítést" a kezelő orvostól. Nem érzem magam hivatottnak, hogy ezen perek jogi oldalához hozzászóljak, csak mint orvos óhajtok az igazság érdekében néhány körülményre utalni, melyek az orvosi műhibák konstruálása és megítélése szempontjából bizonyos jelentőséggel birnak. a) Természeti törvény, hogy előbb-utóbb mindenkit ér valami olyan betegség vagy sérülés, amelyben meghal (az aggastyánok is sérülés vagy betegség folytán halnak meg), tehát nyilvánvaló, hogy nem lehet mindenkit meggyógyítani és, hogy kell olyan eseteknek lenniök, melyekben az orvos fáradozásai feltétlenül sikertelenek maradnak. Ezzel szemben a laikus, különösen a kevésbbé intelligens laikus, azt várja az orvostól, hogy úgy ^zállitsa az egészséget, mint a pék a zsemlyét és igen nagy csalódást érez, ha az orvosnak nem sikerült hozzátartozóját megmentenie, különösen, ha könnyűnek induió esetekről van szó, vagy olyanokról, melyeket az orvos humanitásból könnyűnek állított be, hogy a beteget és hozzátartozóit túlzott izgalmaktól óvja. Ezt a csalódást igen könnyen róják az orvos terhére, hogy nem ismerte fel vagy nem kezelte jól a bajt, pedig tudvalevő, hogy csekélynek látszó betegségek és sérülések is vezethetnek az egyén ellenálló képességének hiánya vagy váratlan szövődmények folytán halálra. De a perek túlnyomó többsége nem halálesetekből kifolyólag, hanem azért indul meg, mert az egyén akár betegségének vagy sérülésének természetes folyományaként, akár pedig ahhoz csatlakozott szövődmények folytán nem nyeri vissza teljes egészségét és olyan tartós vagy muló állapotok maradnak vissza, melyek életörömét, munka- és keresőképességét kisebb vagy nagyobb mértékben kedvezőtlenül befolyásolják. Az ezen állapotokat létrehozó körülmények megelőzése, elhárítása és leküzdése akárhányszor nem áll az orvosnak módjában, aki legjobb tudásával és leggondosabb fáradozásával is keveset vagy semmit sem bir ellen ük tenni. b) Az orvosi tudomány nem matematika. A matematika is csak azért csalhatatlan, mert kigondolt problémákra ad feleietet. A természet és az élet problémái sokkal komplikáltabbak és megoldásuk alkalmával sokkal több ismeretlennel találkozunk, mint amennyit ki birunk számítani. Bármennyit haladt is az orvosi tudomány és bármennyire törekszik is arra, hogy exakt,