Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - Orvosok ellen indított perek

ORVOSOK ELLEN INDÍTOTT PEREK. chemiai, fizikai és biológiai alapokra helyezze ismereteit, ez eddig csak bizonyos mértékig sikerült és a gyakorlati orvostudomány lényegileg empyrián, tapasztalatokon épül fel. Mivel pedig ezek különböző észleletsorozatokban nem szükségképen egyeznek és különböző szempontok szerint és különböző módon értelmezhetők, az orvostudományban is, mint más tudományokban számos kérdésre nézve éles elvi ellentétek vannak a legkiválóbb szakférfiak között is. Műhibát abból, hogy valaki az egyik vagy a másik álláspont híve, a vita eldöntéséig nem lehet joggal konstruálni, de pereskedést igen. De úgy a kezelő orvosok, mint a kezelő orvos s az annak működését felülbíráló orvos pld. törvényszéki szakértő között, nemcsak általános elvi kérdések, hanem valamely adott esetet illető kérdések (pld. beteg állapota, a követett gyógyeljárás helyessége stb.) tekintetében is támadhatnak nézeteltérések és nem bizonyos, hogy a nagyobb tekintélyű illetve a hivatalos minőséggel felruházott orvosnak van mindig igaza. A szakkérdésben való igazság bizonyítása megint külön feladat, melyben a dialektikai ügyesség nagyobb szerepet játszhatik, mint a tárgyi igazság. Az orvosi műhiba megállapításában tehát mindig helyén való a legnagyobb óvatosság. c) Sem a betegségek tüneteit, sem kezelésüket nem lehet minden egyes esetet magábafoglaló általános érvényű szabályokba foglalni. Legfeljebb nagyjában lehet bizonyos kereteket alkotni, melyekbe az esetek kisebb-nagyobb csoportja többékevésbé beleillik. Minden egyes megbetegedésnek, épúgy, mint minden egyes embernek, megvannak a maga speciális egyéni vonásai, melyek néha elmossák azt a képet, melyet általábanvéve hasonló megbetegedések alkalmával kapni szoktunk. Ép azért nem lehet az orvosi tudományt könyvből megtanulni és ezért nem lehet sémákhoz mereven ragaszkodva gyógyítani. Viszont ugyanezért merülhetnek fel kétségek és ellentétek úgy diagnosis, mint kezelés tekintetében akkor is, ha jelesen képzett orvosokról van szó. Különösen súlyosakká válnak a beteg állapotát és a teendőket illető kétségek, ha sürgősen kell határozni, ha a döntés életbevágó jelentőségű és főleg, ha magárahagyott orvosról van szó (pld. falun, ahol a szállításnak is megvannak a maga veszedelmei, valamely sürgős operáció kérdésében.) Nem lehet jogszerint elvárni az orvostól, hogy az ilyen kétes esetekben mindig a helyes utat találja el. Utólag persze könnyű bírálgatni, miért határozott így és miért nem ellenkezőképen, de senkit sem lehet kárhoztatni azért, hogy a helyzet világos megítélését erősen megnehezítő körülmények közt nem találta el a helyes utat, feltéve, hogy kellő gondossággal, legjobb tudása és lelkiismerete szerint járt el. d) A magyar bíróság bölcsessége eddig, legalább minden előttem ismert esetben, igazságot és elégtételt szolgáltatott annak az orvosnak, aki szaktudása alapján azt tette, amit az adott Jogállam XXXV. évi. 3—4. füzet. 8