Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - A magánjogi szabályok időbeli összeütközése

A MAGÁNJOGI SZABÁLYOK IDŐBELI ÖSSZEÜTKÖZÉSE. Irta : ARATÓ ISTVÁN. Abban a jogfogalomban, amely a tételes jogot a valóságban tényleg érvényesülő szabályok rendszerének, tehát az értékek s az okozatos összefüggések világába egyaránt beletartozó jelenségnek tekinti, szükségképpen bene van a tér és az idő fogalma is. Azok az életviszonyok, amelyeket a jog szabályoz, szintén térben és időben játszódnak le. Az a tér vagy idő, amelyben a jog érvényes, nem mindig esik össze azzal a térrel vagy idővel, amelyben a szabályozott életviszony helyet foglal. Ha a jogszabály tere vagy ideje a jogviszony által elfoglalt teret vagy időt nem fedi teljesen, akkor a szóbanforgó jogviszony több jogterülethez is hozzá van kötve, vagy több különböző egymásra következő jogi szabályozás uralma alá esik. Az ilyen jogviszony elbírálásánál több, a térben egymás mellett álló vagy az időben egymásra következő jogszabály összeütközik. Az összeütköző szabályok valamelyikének alkalmazását — a kolliziós normákat — a tételes jognak kell előírnia. A térbeli kolliziókat nemzetközi magánjogi, az időbelieket az intertemporális kolliziós normák szabályozzák. Mig a nemzetközi magánjogi szabályok jogi problematikája részletesen ki van fejtve, az intertemporális jog sokkal kevesebb figyelemben részesült. A kérdés az, hogy a törvény kifejezett rendelkezésének hiányában jogszabályváltozás esetén a jogviszony elbírálásánál a keletkezésnek, a megszűnésnek, a joghatások felmerülésének vagy az elbírálásnak az idején érvényes jogot kell-e alkalmazni. Ha a keletkezés idején fennálló jog lesz érvényes az egész jogviszonyra, akkor a régi törvény továbbnatásáról beszélünk, mert azok a jogviszonyok, amelyek a régi törvény idején keletkeztek, annak szabályozása alatt maradnak az új törvény uralma alatt is. Ha a joghatások felmerülésének idején fennálló jog lesz az irányadó, ez az új törvény közvetlen hatását jelenti, mert az új törvényt életbelépte után azonnal alkalmazzuk az olyan joghatásokra is, amelyek a régi törvény idején keletkezett jogviszonyokból következnek ugyan be, de már az új törvény életbelépése után. A jogviszony elbírálásakor érvényes törvénynek az előtte keletkezett jogviszonyokra való kiterjesztése pedig az új törvény visszaható erejét kimondó szabályhoz vezet. Mint negatívum ezekhez járul negyediknek a vissza nem hatás kolliziós normája. A jogtudomány már évszázadok óta keresi a feleletet arra a kérdésre, hogy a törvény kifejezett rendelkezéseinek hiányában a bíró melyik kolliziós normát alkalmazza. (Lásd Szászy : Les conflits des lois dans le temps, Paris, 1935. című munkáját.) A legújabb időkig az volt az uralkodó álláspont, hogy a törvény hallgatása esetén a vissza nem hatás kolliziós normája alkalmazandó. Ez abból a megfontolásból következett, hogy az új törvény visszaható erejének az elismerése ellenkezik az igazságossággal, a méltányossággal és alapjában rendíti meg a jogbiztonságot, a jog tekintélyét. Ennek az elméletnek a hivei mindnyájan megegyeztek abban, hogy a vissza nem hatást azért fogadják el, mert helytelennek tartják az ellenkezőjét, a visszahatást. Abban azonban már igen eltérők a vélemények, hogy mi a visszahatás lényege és mit kell érteni vissza nem hatás alatt. A legelterjedtebb felfogás szerint a törvény akkor nem hat vissza, ha nem érinti az egyszer már jól megszerzett jogokat. (Bartolus, Regelsberger, Dernburg, Trendelenburg, Savigny, Gierke.) Egy további felfogás szerint a törvény akkor nem hat vissza, ha nem érinti a múltban felmerült tényeket. (Göppert, Vareilles—Sommiéres) A vissza nem hatás elvének két fő hibája van. Az egyik az, hogy a vissza nem hatást az igazságosságból vezeti le és feltétlenül helyes6*