Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A nyugdíjvalorizáció hatásai

A NYUGDIJVALORIZÁCIÓ HATÁSAI 27 kapott. Ha sikerül ilyen pendant itsztviselőt találnunk, akkor az a különös helyzet áll elő, hogy a nyugdíjjogosult olyan illetmény alapján kap nyugdíjat, aminőt ő sohasem húzott, s így az egész visszavetítés fiktív, tehát ingadozó alapon nyugszik. Ha azoníban nem tudunk pendant tisztviselőt felfedezni, akkoi azt kell keresnünk, hogy az igényjogosult a saját fizetési és előlépési viszonyai alapján mekkora fizetést élvezett volna, ha ugyanennyi szolgálat után a nyugdíjazáskori állásában és munkakörében nem ma, hanem 1914-ben ment volna nyugdíjba? Ez a számítás azonban feltételezné a kiindulási aranykorona-alapot. T. i., hogy mennyi volt a kezdőfizetése aranyban és milyen aranykorona előlépésben részesült volna 1914-ig. De ez a szerencsétlen ember sohasem kapott aranykoronafizetést. Nála a rossz korona hátrányait előbb fizetésemeléssel, utóbb a nyugdíjba be nem számítható segélyekkel és pótlékokkal ellensúlyozták. Hol kezdjük tehát az átszámítást? Az így támadt kétség pedig feltartóztathatatlanul sodorja a jogász gondolkozását a másik útra, t. i. a 4. §. 3. és 4. bekezdésének analóg alkalmazására. Vagyis a kezdőfizetés és a további előlépések eredményeit át kellene számítani a 3. §. 4. bekezdésében az időközi befizetésekre megállapított módon az 1914. évi értékre. A 93.736/1926. P. M. számú átszámítási rendelet 5. §-a szerint az átszámítási táblázatnak azt a tételét kell alkalmazni, amely az első nyugdíjszabályzat megalkotásának vagy a szerződés megkötésének napjára van meghatározva. Ha ezt a szabályt analógia útján alkalmazzuk, és a kezdő törzsfizetést és annak minden emelkedését átszámítjuk az első alkalmazás, illetőleg a mindenkori előlépés időpontjáról az 1914. évi értékre, akkor nyugdíj fejében olyan parányi összegek jönnek ki, hogy azokra nem is jó gondolni. Pl. alkalmazták a tisztviselőt 1920. januárban havi 500 korona törzsfizetéssel. Törzsfizetése 1922. januárban 1000 koronára, 1924 januárban 10.000 koronára emelkedett, a többit pótlékul kapta. Nyugdíjazzák 1934. januárban, ekkor a törzsfizetése havi 400 pengő. Szolgálati ideje 14 év, nyugdíja a beszámítható illetményeknek 48%-a, a társaság arányszáma 30%. Az 1920. januári 500 korona ért 13.49 aranykoronát, az 1922. évi januári 500 korona emelkedés ér 3.67 aranykoronát, az 1924. évi januári 9000 korona emelkedés 1.14 aranykoronát, ha tehát az igénvjogosult 1914-ben lépett volna 14 évi szolgálat után nyugdíjba, átlag minden második évben kb. 3 aranykoronával lépett volna elő. A nyugdíjazáskori illetménye tehát kitett volna cca. 33.40 aranykoronát, ennek 48%-a 16.03 aranykorona, a nyugdíj tehát 30% arányszám mellett havi 4 pengő 80 fillér, de 100% arányszám mellett is csak 16 pengő 03 fillér volna, dacára annak, hogy a valóságos fizetése időközben havi 400 pengőre emelkedett. Ebiben a számításban a logikai hiba az, hogy a fizetéseket