Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - Blanketta és törvény a biztosítási jogban

401 BLANKETTA ÉS TÖRVÉNY A BIZTOSÍTÁSI JOGBAN Irta: DK. VADÁSZ IMRE budapesti ügyvéd. I A K. T. 483. §-a szerint „a biztosító, ha a kárt a szerződés értelmében megtérítette, az általa fizetett kártérítési összeg erejéig már a törvény erejénél fogva mindazon jogokba lép, melyek a biztosítottat a kár tekintetében egy harmadik ellen illetik." Avval a kérdéssel, vájjon a biztosítónak ez az úgynevezett törvényes jogutódlása helyt foghat-e az életbiztosítás körében is, a hazai szakirodalom alig foglalkozott, s a joggyakorlatban is csak elvétve akadunk idevonatkozó elvi jelentőségű határozatokra. Az; hogy a K. T. idézett szakaszában kárbiztosításnál tényleg kimondja a biztosító jogutódlását, szorosan összefügg avval, hogy kárbiztosítás esetén a többszörös biztosítás nincs megengedve. Más a helyzet az életbiztosításnál, amelyet a K. T. külön fejezetben szabályoz. Az ehhez a fejezethez tartozó 506. §. a 483. §-nak idézett rendelkezését csak annyiban tartja fenn az életbiztosításokra is, amennyiben ebben a fejezetben eltérő intézkedések nem foglaltatnak. Az ugyanehhez az életbiztosítási fejezethez tartozó 501. §. az életbiz k tosításnál a többszörös biztosítást kifejezetten megengedi, tehát az 506. §-ban kiemelt ,,dolog természetének megfelelőleg" a 483. §-ban statuált jogutódlás életbiztosításnál nem foghat helyt, mert ennél épen a dolog természete az, hogy a többszörös biztosítás lehetséges. Látható, hogy a K. T. 506. §-ában csak tör vény szerkesztési, sőt inkább sajtóhibából maradt benn a megfelelően alkalmazandó előző §-ok közt a 483.-nak a felemlítése, mert a 483. §-nak az életbiztosítás körében való megfelelő alkalmazása épen a nem alkalmazása! Azt, hogy az életbiztosítás körében a biztosító jogutódlása egymagában a K. T. 483. §-a alapján nem áll be, (kötvényi kikötésről nem is volt szó), a Kúria P. IV. 1618/1908- sz. ítéletében az imént kifejtettekkel lényegileg megegyező indokolással mondta ki. Ujabban (P. VII. 1752/1935. sz.) a biztosított halálát okozó vasút ellen a kedvezményezett özvegynek járó biztosítási összeg kifizetése után ennek az összegnek a visszafizetése iránt perrel fellépő biztosító társaságot keresetével a Kúria avval az indokolással utasította el, hogy ,,az özvegyet a biztosítási összeg, mint kedvezményezettet illette meg, viszont a K. T. 483. $-a értelmében a biztosítóra a kárigény száll át. Minthogy pedig az özvegy a biztosítótól nem kárigényének kielégítését, hanem a biztosítási összegnek megfizetését követelte, ami meg is történt, ennélfogva a K. T. 483. és 506. §-ai alapján a biztosító társaság a kifizetett biztosítási összegnek megtérítését a halálos baleset okozójától nem követelheti". Látható, hogy ez a határozat a vitás kérdést általános érvénnyel nem dönti el, sőt inkább azt az álláspontot foglalja el, mely szerint a biztosító törvényes jogutódlása az életbiztosítás körében is helyt foghat. Azokban az államokban, amelyekben a biztosítási jogot külön törvény szabályozza, ez a jogutódlás az életbiztosításnál nem foghat helyt. Az érvényben lévő 1917. évi osztrák biztosítási törvény 62. §-a szórólszóra megegyezik az új német biztosítási törvény 67. §-ával. A két Versicherungsvertragsgesetz (VVG) idézett szakaszai: „Übergang von Ersatzansprüchen gegen Dritte auf den Versicherer" felirattal egybehangzóan ígv szólnak: „Steht dem Versicherungnehmer ein Anspruch auf Ersatz des Schadens gegen einen Dritten zu, so geht Anspruch insoweit auf cleu Versicherer über, als dicsér dem Versicherungsnehmer den Schaden ersetzt." Ez a szakasz az osztrák törvény „Schadenversicherungs" című II. Hauptstück-jében van elhelyezve.