Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - A választási panaszjogból kizárt ajánló

398 Dr. ALBRECHT FERENC iraton szereplő aláírások egybevetése az ajánlási íveken szereplő — legtöbb esetben hamisított -- aláírásokkal megerőltető és a törvény helyes értelmezése mellett céltalannak mondható munka. A törvény azonban ajánló alatt nem a választóknak azt a széles tömegét érti, akik ma az ajánlási íveket aláírják, hanem az alább kifejtendő jogtörténeti és törvényértelmezési elvek alapján azokat a választókat, ikik az ajánlási íveket a választási biztosnak átnyújtják, akiket ajánlóként meg is nevez 62. §. (8.) bekezdésében, akiknek a 62. §. (12.) bekezdésénen a választási biztossal való összeköttetést és előtte való szabad megjelenés jogát biztosítja és akikkel szemben a választási biztosnak ugyané §. (14.) bekezdésében az ajánlás elfogadása vagy megtagadására vonatkozó döntésének közlését és a (17.) bekezdésében pedig a hiányok pótlására vonatkozó értesítés adási kötelezettségét megállapítja. Ugyanezen ajánlók, együttesen, néhol ezek egyike is, — mint a 62. §. (14.) bekezdésében a törvény csak ezek valamelyikével szembe n állapítja meg a közlési kötelezettséget, — a választási eljárásnak nemcsak az ajánlási szakában bíinak különös közjogi cselekvőképességgel, hanem később is, mert hiszen a 6-t. §. (1.) bekezdése értelmében minden szavazókörhöz bizalmi egyének megnevezésének joga őket illeti meg. Ugyancsak ennek elmulasztása esetén a 67. §. (5.) bekezdésében a szavazatszedő küldöttség elnökének kötelessége ezen tör vény adta jogukra figyelmeztetni és (6.) bekezdése pedig ha a bizalmi egyének valamelyike meg nem jelent vagv működését abbahagyta, úgy a szavazatszedő küldöttség elnökének errevonatkozó értesítésadási kötelezettségét állapítja meg. így összeállítva az ajánlók csoportjának a választási eljárásbani nagy jelentőségű cselekvési körét, világos, hogy a törvény itt a választásra döntő cselekvési joggal felruházott közjogi csoportot létesített, akiknek jogkörét szabatosan meghatározta, de miután errevonatkozó megbízatásuk valamelyik képviselőjelölt pártjától ered, természetszerűen kizárta őket azon szoros összeköttetés erkölcsi és jogi természeténél fogva, amely őket a képviselőjelölthöz, a panaszeljárásban a megválasztott képviselőhöz, fűzték a panaszjogból. De csak ezen ajánlókat és nem a választóknak azt a széles tömegét, amely az ajánlási íveken szerepel. A törvény miniszteri indokolása (II. nemzetgyűlés 750. sz. irományának 1-ső melléklet, 30. lap.) szerint a 106—108. §-okat az 1899. évi XV. te 20—27. §-aiból vették át. A választójogi bizottság és a nemzetgyűlés tárgyalási anyaga e szakaszról nem emlékszik meg, nyilvánvalóan észrevétlenül mentek a törvény e rendelkezései keresztül. így e törvényhely szoros összefüggése, jogi származása az 1899. évi XV. tc. 22. §-ával megállapítható, annyival is inkább, mert a két törvényhely egy mellékmondat kivételével, amelynek jelentősége fejtegetéseink szempontjából nincsen, szórói-szóra megegyezik. E szakasz így szól: „A kérvényezés joga nem illeti meg azokat, akik a kérdéses választásban hivatalosan közreműködtek, akik a képviselőre szavaztak, vagy ennek pártja részéről ajánlók vagy bizalmi férfiak voltak.'' A törvény 106. §-ának 4. bekezdése tehát stiláris eltérésektől elte-