Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - A választási panaszjogból kizárt ajánló

A VÁLASZTÁSI PANASZJOG 399 kintve íkérvényezés helyett panasz, vagy szó betoldása, bizalmi férfiak helyett bizalmi egyének), amelyek a választási jogban bekövetkezett változásoknak (nőknek is van szavazati joguk) vagy az eljárás elnevezésének megváltozásában (kérvényezés helyett panasz) tulajdoníthatók, csupán „sem meghatalmazottként nem járhatnak el" mellékmondat betoldásával tér el az 1890. évi XV. tc. 22. §-ától. Az 1899. éxi XV. tc. is ajánlót említ, nem azokat az ajánlókat, akiket jelen törvény, főleg annak gyakorlatában kifejlett abuzus, teremtett meg, hanem az ajánlók alatt az akkor érvényben levő választási eljárásban a/ 1874. évi XXXIlí. tc. — az 1848. évi V. és az erdélyi II. tc. módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényben meghatározott ajánlókat értette. Az 1871. évi XXXIlí. tc. 70. §. szabályozza az ajánlást eképpen: v.Képviselőjelöltet ajánlhat a kerület minden választója; az ajánlattal egyidejűleg minden jelölt részére minden szavazatszedő küldöttséghez egy bizalmi férfi jelölendő, szabadságában áll azonban az ajánlónak minden küldöttséghez két bizalmi férfit jelölni". Világos tehát, hogy az ajánló alatt az 1899. évi XV. tc. meghozatala idején létező ajánló értendő, aki nem más, mint 1871 évi XXXIlí. tc. 70. £-ában megjelölt és a bizalmi férfi kijelölésének jogával felruházott választó. Miután jelen törvény 106. §-a és az 1899. évi XV. tc. 22—27. § ai között a szoros összefüggés megállapítható, e törvényhely értelmezése az 1899. XV. tc. e szakaszainak értelmezésétől el nem választható. Az 1899. évi XV. tc. 22. §-ának indokolása (1896—1901. országgyűlési irományok, XXI. kötet, 600. szám, 387. lap.) a következőképpen szól: • A 22. §-ban megnevezett egyéb választók kizárásának indoka részben az a bizalmi viszony, mely az illetők és a képviselő között fennforog részben pedig az, hogy visszatetszést kellene, ha a kérvényezési joggal oly személvek is élhetnének, kik a képviselő érdekében törvényesen megengedett működést fejtettek ki." Az 1899. évi XV. tc. tehát az ajánlókat és a bizalmi férfiakat kívánta kizárni a kérvényezési jogból és nem is gondolt az ajánlóknak arra a széles tömegére, amelyet az 1925. évi XXVI. tc. hozott be választójogi rendszerünkbe. Az ajánló, jelenlegi értelmezésében, semminemű törvényesen megengedett működést nem fejt ki, míg az ajánlóknak fentebbiekben körülírt csoportja a törvényben megengedett és szabályozott működést fejt ki. Következik azonban a törvény szövegének sorrendjéből is, mert a kizártak között a törvény először azokat említi, akik a választásban hivatalosan közreműködtek, vagy a képviselőre szavaztak és azután egy mellékmondatban, akik pártja részéről ajánlók vagy bizalmi egyének voltak. A törvény szó szerint veszi át az 1899. évi XV. tc.-ből a szerkezetet és a mellékmondatbani elhelyezés is mutatja azt a törvényben szabályozott összefüggést, ami az ajánlók és a bizalmi egyének között fennáll. Ha a jelen törvény az ajánlók alatt nem az 1899. évi XV. tc. értelmezése szerinti ajánlókat kívánta volna érteni, hanem a 62. §. szerinti ajánlókat, akiknek neve a megválasztott képviselő ajánlási ívén szerepel, úgy a szakasz sorrendjét megváltoztatnia és ezen ajánlókat a „szavaztak" szó előtt felsorolnia kellett volna.