Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A kötelemszegés

16 Dr. GAÁR VILMOS úgy felel, mint a saját vétkességeért. Ez a felelőssége jogügylettel eleve kizárható és korlátozható." A kötelemszegés kivételesen bekövetkezik, az adós vétkessége nélkül is. A MJT. ennek két esetét ismeri, melyek az 1136. §-ban foglaltatnak. E szakasz szövege: „Vétkességre tekintet nélkül felel az adós, ha a teljesítésért jót állott. Vétkességre tekintet nélkül felel fizetőképességeért az, aki pénzbeli, vagy oly szolgáltatásra van kötelezve, mely az ő részéről pénzbeli költekezést tesz szükségessé. Ugyanígy felel teljesítőképességeért az is, aki egyedileg meg nem határozott másnemű dolog szolgáltatására van kötelezve, kivéve ha a teljesítés abból a fajból már nem lehetséges." -Az első esetben kötelemszegővé válik az adós ama ténye folytán, hogy a kötelemalapító jogi tényen felül még kifejezetten jótállást vállalt, amikor tisztában volt, illetőleg a jogszabály kötelező ismereténél fogva tisztában kellett lennie, hogy jótálló nvilatkozata nélkül csak vétkessége esetében felel. A második esetnek tételes jogszabállyá avatását az a körülmény tette szükségessé, hogy a codex a kötelemszegést nem azonosította az egyszerű nemteljesítéssel, hanem azt az adós vétkes eljárásának következményéül határozta meg; az 1136. §. 2. bekezdése nélkül az adós arra hivatkozhatnék, hogy ő kész ugyan teljesíteni, de erre hibáján kívül képtelen, így azután az adós szabadulna a kötelezettsége alól, de megrendülne a pénz és hitelforgalom biztonságának egyik erős oszlopa: a kölcsönös bizalom s a gazdasági élet a csereforgalom korszakába süllyedne vissza. Visszatérve a gondatlanságra, mint az adós vétkességének okozójára, feltűnik a codex 1Í34. §-ában az, hogy a gondatlanság nincs fokozva; a gondatlanság nincs szembehelyezve sem a súlyos gondatlansággal, sem a gondosság ama fokának hiányával, amely gondosságot saját ügyében fejt ki az ember. Viszont azonban a vétkességet megállapító gondatlanságot kifejezetten meghatározza a codex mondván: „Gondatlanság annak a gondosságnak elmulasztása, amelyet az élet felfogása szerint rendes embertől az eset körülményei között el lehet várni." Ennek a tételnek természetszerűen tartalmat in concreto az ítélő ibíró ad, akinek indokoltan kell az adott esetben megállapítani: mi az élet felfogása, milyennek kell lennie a rendes embernek s mik az eset körülményei és azok fennforgása mellett mit lehetett gondosság címén elvárni attól a személytől, akinek magatartása felett ítélkezik. A codex azonban azzal, hogy az 1134. §-ban meghatározza a tényelemeket, amelyek elmulasztása esetében beáll a vétkességet megálllapító gondatlanság, nem zárta ki teljesen