Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A kötelemszegés

A KÖTELEMSZEGÉS 17 a jogalkalmazás köréből a gondosságot quam in suis rebus, s nem zárta ki a súlyos gondatlanságot, de a gondatlanság enyhébb megítélését sem. Az első szerepel a MJT. 121. §-ában, a második töblbi közt a 1324. §-ban, harmadik az 1624. §-ban. A vétkesség az adós vétőképességét feltételezi; aki cselekvőképtelen, az nem követhet el kötelemszegést; erre az esetre vonatkozik az 1134. §-nak az 1717—1718. §-ok felhívása, amelyek a cselekvőképtelen személyen kívül a siketnémának, a 18. életévét be nem töltött személynek és szeszes italtól, vagy bódulatot keltő más szertől öntudatát vesztett személynek be nem számíthatóságáról, illetőleg felelősségük mérvéről rendelkeznek. Az adós nemcsak saját személyében felel vétkességeért, hanem a 1135. §. értelmében törvényes képviselőjének és a teljesítésnél alkalmazott személynek a teljesítése körüli vétkességeért is, amint az a fentebb szószerint közölt szakaszban foglaltatik. Ellenben a szerződés alapján kirendelt képviselő eljárásáért való felelősségről nem szól. Az 1022. §. szerint a képviselőnek a szerződés megkötése körüli vétkességeért a képviselt a másik félnek felelős. Kétségtelen azonban, ha a képviselő képviseltjét a másik féllel szemben úgy kötelezte szolgáltatásra, hogy ezt a szolgáltatást ő, a képviselő fogja teljesíteni, természetesen a képviselt helyett, illetőleg nevében, akkor a kötelemszegés esetében a képviselt felel a képviselő vétkességéért s ez csak a képviselő ellen léphet fel az így okozott kár megtérítése végett. Nincs kötelemszegés abban az esetben, ha az adós azért nem teljesít, mert a szolgáltatás hibáján kívül oly körülménynél fogva, amelyért nem felelős, általában, vagy csak őreá nézve lehetetlenné válik. Természetesen a lehetetlenné válásnak előbb kell bekövetkeznie, mintsem az adós késedelmessé válik, mert ettől az időtől fogva az adós a véletlenért is felel, amely a szolgáltatást lehetetlenné teszi. A lehetetlenné válásnak a kötelem keletkezése után kell bekövetkeznie; olyan jogügylet, amely lehetetlen szolgáltatásra irányul, mint semmis jogügylet, kezdettől fogva érvénytelen. A lehetetlenné válás oka lehet tárgyi, de lehet alanyi is, az utóbbi esetben csak az adósra nézve áll fenn a lehetetlenülés. A codex nem ismeri a német magánjognak azt a rendelkezését, amely különböztet utólagos Unmöglichkeit és Unvermögen közt. Az első az általában beállt utólagos lehetetlenséget tartja szem előtt, a másik azt az utólagos lehetetlenséget, amelv csupán az adós személyére tekintettel állott elő. Helyeslem törvényjavaslatunk álláspontját, amely ezt a különböztetést mellőzte és nem alkotott külön jogi fogalma-