Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 9-10. szám - A bírói gyakorlat változásának s a döntvénynek a "visszaható ereje"
396 Dr. SICHERMANN FRIGYES Amikor azonban az értelmező törvény megváltoztatja a régebbi törvény addig kétségtelen értelmét, vagy az időközben kialakult egyöntetű gyakorlatban elfogadott értelmet, úgy az imént említett legis ratio (vagyis az egyöntetűség biztosítása) a visszahatást egyáltalán nem kívánja meg. Ha tehát az értelmezés leplét ilyen gyakorlati újításra felhasználó törvénynek netán mégis visszaható erőt tulajdonítunk, úgy ennek csak az a meggondolás lehet a ratio ja, hogy a törvényhozó bizonyára épp azért öltöztette rendelkezését a merő értelmezés formájába, hogy az a korábbi törvény életbeléptéig visszahatólag alkalmaztassák. Ha nem akarná a törvényhozó a visszahatást, úgy a nyilt módosítás, nem pedig a merő értelmezés formuláit használta volna. Egyszóval az értelmezési forma választása önmagáiban oly speeificumot képez, mely balgatagon kifejezi a törvényhozó azon akaratát, hogy a szóbanforgó törvény, bár változtatást tartalmaz a régi törvényhez képest, mégis visszahatólag alkalmaztassák. Ámde ez a magyarázati szabály nem alkalmazható sem az irány változtató jogszokásra, sem az irány változtató döntvényre, ha most máskép értelmezi a törvényt, mint azt az előző gyakorlat tette. Itt nem forog fenn semminő oly specifikus momentum, amely akár a szokásjogképző nemzetnek, akár a döntvényhozónak, akár a törvényhozónak azt a hallgatag akaratát dokumentálná, hogy a döntvényben, vagy az új jogszokásban foglalt irány változtató értelmezés visszahatólag is alkalmaztassák. így tehát a hiteles törvényértelmezés visszahatására vonatkozó magyarázati szabály az irányváltoztató döntvényre nem vonatkoztatható. h) Másik érv a döntvény visszahatása mellett az a felfogás, hogy a döntvény valamely primer kútfőnek egyedül igaz, változhatatlan értelmét állapítja meg. Ámde kétségtelen, hogy a döntvény elsősorban a kútfők jelenlegi helyes értelmét hívatott kimondani s nem áll az, hogy ez szükségkép azonos volna akár a törvénynek, akár a szokásjogot alkotó folyamatoknak korábbi viszonyok közt fennforgott, akkori helyes értelmével. (Ha a döntvény csupán ,,az élő jogról felvett látlelet" volna is, — nyilvánvaló, miszerint egy élő organizmus mai állapotáról felvett látlelet — nem képez egyben látleletet arról, hogy tavaly vagy 10 év előtt milyen volt annak az állapota.) Nem áll az sem, hogy a kútfőnek szükségkép volna valamilyen egyedül igaz értelme; — objektív bizonytalanság esetén valóban csak több bizonytalan értelem forog fenn. Szubjektív bizonytalanság esetén pedig nem tudható, vájjon a döntvényben kiválasztott szabály azonos-e a primer kútfő netán fennforgó egyedül igaz értelmével. Elvégre a törvény intézményesíti a döntvény megváltoztatásának a lehetőségét is, — így tehát a törvényhozó sem indult