Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - A bírói gyakorlat változásának s a döntvénynek a "visszaható ereje"

A BÍRÓI GYAKORLATRÓL 395 a döntvény területi és időbeli hatályterjedelme alá esnek, mely naptól kezdve tartoznak a bíróságok a döntvényt alkalmazni. Azt azonban, hogy a döntvényben kimondott jogtétjel területileg és idolbelileg mely tényállásokra vonatkozik, ezt vagy maga a döntvény határozza meg, — ennek hiányában pedig ez az általános jogelvek szerint állapítandó meg (így tehát: irányváltoztatás esetén — a visszahatás kizárásával). Azzal a felfogással szemben, hogy a döntvény a saját időbeli hatályának a kezdőpontját ügybelileg nem is határozhatja meg, mert a döntvényt, mint a bíróságokhoz intézett parancsot, a bíróságok minden ügyben követni tartoznak, a következőket jegyzem meg. Nyilvánvaló, hogy pl. a jelenlegi váltótörvényünk alapulvételével hozott döntvény semmikép sem volna alkalmazható olyan váltóra, mély még a régebbi váltótörvény hatályának az idejéből ered, illetve még akkor járt le. Arról tehát, hogy a döntvényt elvileg minden ügyben, minden időbeli korlátozás nélkül kell alkalmazni, szó sem lehet. A döntvénynek, mint a bíróságokhoz intézett parancsnak, a hatály terjedelme tehát tárgybelileg mindig csak egy bizonyos időhatárral kezdődik (kivéve, ha olyan tárgyú jogszabályról van szó, mely elvileg korlátlanul visszahat.) Semmi akadálya sincs annak, hogy a döntvénythozó bíróság magában a döntvényben világosan megjelölje, hogy a döntvény hatályossága tárgybelileg mely időponttal kezdődik (65. J. D.); a döntvényben foglalt jogi norma teljességéhez ez tulaj donkép hozzá is tartoznék. Lehet, hogy egy döntvényben kimondott váltójogi jogszabály hatálya akként lesz megállapítandó, hogy az a váltótörvény életbeléptével esik össze, — de a fentiekben eléggé megindokoltuk azt, hogy ha a döntvény irányváltoztatást tartalmaz, úgy ez a tárgyibeli hatály terjedelem csak a döntvény kihirdetésétől, — illetve ha az előző egyöntetű gyakorlat már korábban megszűnt, úgy a szóbanforgó gyakorlat egyöntetűségének a megszűntétől számítandó. g) Az irányváltoztató döntvény visszahatása ellen szóló okok oly súlyosak, hogy ezekkel szemben nem lehet jelentős az az ellenérv, miszerint a döntvény többnyire hiteles kútfő-értelmezést képezvén, az az elv volna alkalmazandó, hogy a hiteles értelmezés rendszerint visszahat. Ámde ez az ellenérv egyáltalán nem is áll meg az irányváltoztató döntvény tekintetében. A hiteles törvényértelmezés visszahatásának az elve elsősorban arra az esetre vonatkozik, ha valamely jogszabály valamely addig vitás, vagy nyilt értelmezési kérdést intéz el, amikor is a legis ratio: biztosítani a múltbeli esetekre is az elintézés egyöntetűségét. Itt tehát a visszahatásnak megvan a speciális indoka.