Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 9-10. szám - A bírói gyakorlat változásának s a döntvénynek a "visszaható ereje"
A BÍRÓI GYAKORLATRÓL 391 rancsai gyanánt jelentkeznek s az élet szempontjából a jogi kútfők mindig avval az értelemmel élnek és hatnak, amint azokat a judikatura alkalmazza. Az egyöntetű bírói gyakorlatnak az irányváltozása tehát az élet számára ugyanazt jelenti, mint valamely legislativ változás. Általánosan elismert, magasabb jogpolitikai és etikai követelmények megkívánják, hogy akkor is, ha a törvényhozó valamely törvényt helytelennek ismer fel és más tartalmú rendelkezésekkel helyettesít, az új törvénynek rendszerint még se legyen visszaható ereje s a múltbeli tényállásokra a bíróságok mégis a törvényhozó által immár helytelennek felismert és megváltoztatott régi törvényt alkalmazzák tovább. Ámde ugyanazon jogpolitikai és etikai indokok azt is megkívánják, hogy a bírói gyakorlatban általánosan elfogadott törvényértelmezésben 'bízó, ahhoz alkalmazkodó, jogtisztelő embereket ne érje csalódás s ehhez képest a judikatura irányváltoztatása esetén az új bírói felfogás által érvényesnek elismert szabály a régi tényállásokra ne alkalmaztassák, — vagy amennyiben a visszahatás egyes esetekben el nem kerülhető, az a lehető minimumra redukáltassék. Sőt a bírói gyakorlatban való megbízhatás még fontosabb tényezője a jogtiszteletnek és jogbiztonságnak, mint a törvényhozó iránti bizalom. Ha pl. valaki oly ügyletet köt, mely az akkori bírói gyakorlat szerint anyagilag s alakilag vitatlanul érvényes, úgy sokkal inkább sérti a jogbiztonságod s inkább aláássa a jogtiszteletet, ha a judikatura irányváltozása az ilven ügyletet utóbb érvénytelennek nyilvánítja, mint* az, ha egy új törvény mondana ki visszahatólag ilyen rendelkezést. Az aztán csak a konstrukció és nomenklatúra kérdése, hogy ha a törvényhozó a judikatura irányváltozásai esetére azt rendeli, hogy a múltbeli tényállásokra a korábbi gyakorlatban elfogadott szabály alkalmaztassák tovább, ezen utóbbi szabályt egy átmeneti secunder jogszabálynak, vagy a törvény utalása folytán alkalmazandó egyéb jellegű szabálynak, pl. putatív jogszabálynak minősítjük-e. c) Nehezebb a kérdés eldöntése de lege lata, nevezetesen a jelenlegi jogunk szempontjából. Erészben a jog általános elveire kell visszamennünk. Ezek helyes alkalmazhatása végett pedig elsősorban azt kell vizsgálnunk, hogy amikor a bíróság ma olvan tételt minősít jogszabálynak, amelyet ugvanaz a bíróság, vagy általán a bírói gyakorlat addig nem tekintett annak, akkor ez az irányváltozás jogilag és logikailag tulaj donképen mit jelent és pedig éppen annak a bíróságnak a mentalitásából kiindulva, amely az irányváltoztatást (akár egyszerű ítélettel, akár döntvénnyel) eszközli. (ílí.) Lehet, hogy a bíró azért tér el az eddigi joggyakorlattól, mert az a meggyőződése, hogy a kérdéses tárgyra vo-