Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - A jogi szakoktatás reformja

•J88 Dr. KARTAL IGNÁC szolvált. Felszabadult. Ezzel aztán a Jogi Szakoktatás levette róla a kezét és „.. .csak annyiban törődött vele, hogy úgy tett, mintha vizsgálná, vájjon az ifjú maga jól oktatta-e magát. Ebben az állapotában a Jogi Szakoktatást úgy nevezik, hogy Jogi Vizsgarendszer." A szigorlati vizsgák köréből vett néhány markáns fonákság után, — nem hagyva ki a „vizsgák királyát", az ügyvédi vizsgát sem, a harcos orgánum befejezi az igaz mesétr azt a harcias tanulságot fűzve hozzá, hogy ami nincs, azt reformálni nem lehet, miért is a reformáló urak ,,...ne akarják a jogi szakoktatást megreformálni, hanem próbálják azt megteremteni." Az erre irányuló terveknél és kísérleteknél pedig induljanak ki abból az alapgondolatból: „... sed quis custodiat ipsos custodes." * A harcos orgánum meséjében sok az objektív igazság, de legalább ugyanannyi benne a szubjektív hamisság. Mindenesetre gondolkozásra késztető mese. Ha igaz az, hogy a hivatalos körök a jogi szakoktatás reformjának tervével foglalkoznak, — és ha igaz az, hogy a reform alapgondolata az elődások hallgatásának kötelezővé tétele, ha tehát igaz, hogy — miként fentebb érintem, — a cél a jogi stúdiumnak ugyanoly izzasztóvá tétele, amily izzasztó az orvosi, — mérnöki — és egyéb lateiner stúdium: akkor elsősorban kivizsgálandónak vélem, vájjon az a körülbelül 30—35 év előtti egyetemi háttér, melybe mesénk behelyeződik, megváltozott-e és ha igen, mily irányban? Akármi is lesz ennek a vizsgálatnak eredménye, szíves megfontolásba ajánlom, hogy a verejtékezés „gleichschaltolása" még legtávolabbról sincs elérve az előadások hallgatásának kötelezővé tételével. E részben ugyanis a helyzet a következő: Nincs könnyebb annál, mint az előadások kötelező hallgatására vonatkozó parancsot kijátszani. — Ámde: a műegyetemi szakoktatásnak eszeágába sem jut, hogy vegyészeti, gépészeti, építészeti vizsgát tehet az olyan műegyetemi hallgató is, aki laboratóriumban, gépműhelyben, épületen nemcsak hogy nem dolgozott, de ilyeneket nem is látott. Az orvosi szakoktatás sem tartja elképzelhetőnek, hogy anatómiát meg lehet tanulni boncolás- és praeperatumkészítés nélkül, vagy sebészetet kés és vágás nélkül, avagy akármilyen gyógyászatot betegnek és betegségnek látása, vizsgálása és kezelése nélkül.