Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - A bírói gyakorlat jelentősége a magyar magánjogban

A BÍRÓI GYAKORLAT 337 vagyon, aki a vagyon első szerzője után is öröklésre volna jogosítva. (567. EH.) Csak a bírói gyakorlatból olvasható ki, hogy a szülők és a többi felmenők mely ingyenes juttatásai tekinthetők olyannak, amelyek az ági öröklést eredményezik, (226. EH.) továbbá, hogy az ági örökös elvileg az ági vagyonnak természetbeni kiadását követelheti, pénzbeli értékét pedig csupán akkor, ha az illető vagyontárgy természetben már nincs meg, vagy ha az egyébként méltánytalannak mutatkoznék. (231. EH.) 13. Azokat az elvi határozatokat, amelyek az ügyleti öröklésre vonatkoznak, itt már el kell hagynom. Talán elég, ha arra utalok, hogy a bírói gyakorlat többek közt az öröklési szerződések és a nálunk csupán a házastársaknak engedélyezett közös végrendeletek viszonyát is tisztázza. (290— 292, és 826. EH.) A kötelesrészt az OÉ. 7. §-a eredetileg oly intézményként szabályozza, amely a végrendelet vonatkozó intézkedéseit semmissé teszi. A bírói gyakorlat ezt oda enyhítette, hogy a kötelesrész a jogosult pénzbeli igényét szüli, amelynek érvényesítése a végintézkedés érvényét nem érinti. A gyakorlat határozza meg, hogy a kötelesrészre való igény a kötelesrészes jogutódaira megy át, ha a kötelesrészes az örökhagyót túlélte (43. TÜH.). — Azt is, hogv csődön kívül a köteles részhez való igényt a kötelesrészes hitelezője nem érvényesítheti (17. JEH.), továbbá, hogy az exhereditatio bona mente facta a kötelesrészt meg nem szoríthatja (47. TÜH.). 14. A dologi jognak és a kötelmi jognak összes törvényileg nem szabályozott kérdéseit — és ezek száma a magyar magánjogban óriási — nálunk csupán a bírói gyakorlat vetette fel és oldotta is meg. Természetes, hogy ez az utóbbi évtizedekben a magyar polgári törvénykönyv javaslatának állandó figyelembevételével és arra unos-untalan. gyakorolt kölcsönhatással történik. Ezekre a határozatokra nagy számuknál fogva itt csak egész általánosságban utalhatok. De, hogy a bírói gyakorlat az idevágó intézménveket, amelyek a dolog természeténél fogva inkább tűrnek idegen jogi gondolatokat és azok számára inkább hozzáférhetők, mennyire fejlesztette, folyik már abból, hogy elsősorban a bírói gyakorlat volt az, amely a pénzromlás kérdéseivel megbirkózott és hogy a magvar átértékelési törvény (1928:XII. tc.) tulajdonkénen csak az addig már kifejlett volt bírói gvakorlat eredményeit értékesítette. Ügy tetszik, bírói gyakorlatunknak felette kimagasló fontosságát teljesen meggyőzően mutatja az a szerep, amelyet az a nálunk kettősen nehéz gazdasági válság alatt betöltött. Bírói gvakorlatunk, éspedig minden törvényes kezdeményezés nélkül, teljesen önállóan határozta meg, a gaz-