Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - Büntetőkönyvünk reviziója

318 DR. AUER GYÖRGY ról szó egyelőre, mint arról, hogy foglalkoznunk kell azzal a gondolattal, hogy büntetőtörvénykönyvünk hat évtized alatt elöregedett, igen sok esetben nem meríthető belőle &z a megoldás, amely a tudomány mai állásának, az egyén őstársadalom érdekeinek megfelelne. Hiszen nem szorul bővebb magyarázatra mily ötletszerű, sokszor illogikus a mellékbüntetések rendszere, mily kevés célja van a fegyház és börtönbüntetés párhuzamos fenntartásának. Ki nem éreznér - mennyire felesleges a privilégizált és súlyosító esetek tömege. Vájjon szükséges-e, hogy a lopásnak vagy 15 féle, a megvesztegetésnek 5-féle alakjával kelljen a bírónak számolnia. Mi az értelme a 2000 forintból származó 4000 pengős értékhatárnak? Miért kell legalábbis börtönre ítélni azU aki két teljesen jelentéktelen csalás miatt volt büntetve? Mi szükség van a testi sértésnek számtalan kritérium szerint való szabályozására, amikor végeredményben a 92. §. alkalmazásával a bíró túlteheti magát a sok különbségen. Talán tartani kell attól, hogy a bíró nem fogja észrevenni, ha a testi sértés következtében a sértett nyomorékká lett? Mi a célja a speciális minimumoknak egyes ötletszerű esetekben? Nem érzik-e ezeknek az idejüket mult rendelkezéseknek céltalanságát lépten-nyomon a gyakorlat emberei, aminthogy lehetetlen nem tapasztalniok azt is, hogy a közgazdasági téren tevékenykedő bűnözőkkel szemben a törvényünk a kellő megtorlást nem biztosítja. Csak példaképen ragadtam ki néhányat abból a tömegből, amely antikválódott büntetőtörvénykönyvünkben található. Nem húnyhatunk szemet ezért az elől, hogy egy új kódex alkotása szükséges, azzal foglalkozni kell, annak előkészítését halogatni hiba volna. A hivatalos munkálatokkal egyidejűleg kellene megindulni azonban a nem hivatalos, irodalmi előkészítésnek is. Semmi ok sem volna arra, hogy az eldöntendő kérdéséknek nyilvánosságrahozatala után ne térjünk vissza a régi módszerhez. A Magyar Jogászegylet ma is épen annyira alkalmas, hogy a revíziónak tudományos előkészítője legyen, mint amennyire tradícióit istápolná csak a Jogállam is, ha ismét helyet biztosítana azoknak a dolgozatoknak, amelyek a hasábjain közölt nagyértékű tanulmányok által tárgyalt revízionális gondolatokhoz kapcsolódva, majd a jövő büntetőtörvénykönyvének megteremtését előmozdítani törekszenek.