Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - A bírói gyakorlat jelentősége a magyar magánjogban

310 A BÍRÓI GYAKORLAT JELENTŐSÉGE A MAGYAR MAGÁNJOGBAN -Irta és a Magyar Jogászegylet 1935. június 28-i ülésén német nyelven előadta Dr. ALMÁSI ANTAL, a m. kir. Kúria bírája, c. egyetemi rendkívüli tanár. r. 1. A magyar magánjog mindig szokásjog volt és ma még inkább az, mint a háború előtt. A magánjogi bírói döntések tápláló talaja és visszhangja nálunk más volt, és ma is más, mint azokban az államokban, amelyeknek polgári törvénykönyvük van. Ez természetszerűen érezteti hatását úgy a bírói gyakorlat célkitűzéseiben, szellemében, mint annak általános irányában is. Ahol ugyanis a szokásjog a magánjog fő forrása, ott a bírói határozatoknak, mint a szokásjog úgyszólván hivatalos okmányainak, mindenképen azonban mint a szokásjogot hivatásszerűen alkalmazó bíróságok tömeges- és leginkább közvetlenül észlelhető életnyilvánításainak sokkal nagyobb szerep jut, mint ott, ahol a bíróságok csupán szövegezett jogot kell, hogy alkalmazzanak és a jogrendszer valódi és ál-hiányainak kitöltéséről csak kivételesen és szükség esetén nyilatkozhatnak. A bírói gyakorlat kimagasló fontossága a magyar magánjogban már Werbőczy Tripartitumában is kifejezésre jut. Zseniális, de sajnos Németországban majdnem teljesen ismeretlen nagy jogtanítónk, Grossohmid Béni kiemeli, hogy Werbőczy István a bírói gyakorlat forráserejének méltatásánál munkájának programjában, a Tripartitum előszavában1 a külföldről hozott, ott tanult idegen tudását, a munkában magában ellenben az ő gyakorlati, magyar tapasztalatait értékesíti. 2. Grosschmid2 ebben a körülményben találja az okát annak, hogy Werbőczy egyfelől a szokásjogot és a törvényt „tamquam momentaneum et successivum" különbözteti meg egymástól, másfelől azonban egyidejűleg mégis abból is indul ki, hogy a szokásjog teljesen egyenlő erővel fakad a törvényekből és bírói határozatokból. Sőt Werbőczy ezen az úton még ahhoz a következtetéshez is eljut, hogy „tamen ex omnium fere ipsorum divorum regum constitutionibus per longum usum aliquid legis in consuetudinem nostram plus quam per centum annos iam 1 Prológus U. Tit. 62. §. 2 Jogszabálytan 741. old.