Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 8. szám - Büntetőkönyvünk reviziója
BÜNTETOTÖRVÉNYKÖNYVÜNK REVÍZIÓJA 317 donságaiban gyökerező közveszélyessé^re, amely a megtorlás fegyvereivel le nem küzdhető. Gondoskodni kell tehát oly szabályokról, amelyek a társadalomnak a bűntettesek legveszélyesebb fajtáival, a szellemileg visszamaradottakkal, a bűnöző elmebetegekkel, a szokásszerű bűnözőkkel szemben megfelelő védelmet nyújtanak. (Id. munka 43. old.) Ezeken az alapokon indult meg az osztrák törvény előkészítésének legutóbbi munkálata, amelynek ütemét eleinte a német javaslat előkészítésében mutatkozó fennakadások, utóbb meg politikai okok is késleltették. Mindeme akadályok ellenére sem szűnt meg a kodifikációs munka és a szakférfiak nyilatkozataiból megállapítható, hogy változatlanul áll az elhatárolás Ausztriában abban az irányban, hogy az elavult törvénykönyvet amint ez lehetséges, űj, a tudomány haladásához alkalmazkodó törvényalkotással helyettesítsék. Szükséges, hogy reámutassunk azokra az államikra is, amelyeknek sikerült egy modern büntetőtörvénykönyvnek röviddbb előkészítés utáni megalkotása. Példaképen utalunk Olaszországra, amelyben az 1930. október 19-én kelt királyi rendelettel életbeléptetett kódex van hatályban. Spanyolország 1928. évben hatálybaléptetett büntetőtörvénykönyvével cserélte fel az 1870. évből való kódexét. 1932. év közepén lépett életbe a lengyel büntetőtörvénykönyv és az azt kiegészítő törvény a kihágásokról. 1933. január 1. óta hatályos az 1930. évben készült dán törvénykönyv, amely a bűntettesek alapos megbírálása érdekében tág hatáskörrel börtönügyi bizottságot szervezett. Mindezek a külföldi — részben már tető alatt levő, részben készülő törvényalkotások eléggé bizonyítják, hogy az európai kultúrállamok jelentékeny része el nem odázható feladatnak tartja, hogy a gyökeresen megváltozott tudományos felfogásnak megfelelő, a gyakorlat tapasztalatait is érvényesítő törvényalkotással helyezze hatályon kívül a társadalom érdekeit eléggé megvédeni már nem képes büntetőtörvényét. Szomorú ellentétben áll mindezekkel egy új magyar büntetőtörvénykönyv előkészítésének munkálata, amelynek ajrafelvételét általában azzal az odavetett megjegyzéssel szokták elterelni, hogy a jelen viszonyok nem alkalmasuk egy ily nagyjelentőségű törvény megalkotására. Az ilyen szokásos ellenvetések azonban figyelmen kívül hagyják, hogy az előkészítés megkezdése és a törvény életbelépése között nem néhány hónap, hanem sok év szokott eltelni. Most hatályban levő kódexünk előkészítése 10 évet vett igénybe, polgári törvénykönyvünk javaslata felett évtizedek óta tanácskoznak. Nem kell tehát attól félni, hogy hamarosan összekalapálunk egy új BTK-t, amely azután az ú. n. nem alkalmas idők nyomait fogja magán viselni. Nincs más-