Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Fejezetek a nemzetközi magánjog köréből. [2. r.]

298 DK. SCHWARTZ IZIDOR a német „Reichskommissar für Preisüb'erwachung", így új kényszerkartelek alakíttattak a gumiabroncs iparban, a drágakőiparban, az ólom- és márgariniparban. A kívülállókat belépésre kötelezték egyebek közt a drót-, rugó- és szegkartelben. Üzemalapítási tilalmak bocsáttattak ki a malomiparban, a papir- rádió-, turí'a-, szuperfoszfát-, agyagáru- és patkóiparban, valamint a kőhányászatban. Németországban tehát erélyes és szorgalmas tevékenység folyik a válságba jutott iparágak megmentésére. A törvényes rendelkezések túlságosan újak még ahhoz, semhogy hatásukról végleges ítéletet lehetne mondani. Annyi azonban bizonyos, hogy az ipari államok nem várják be a külföldi törvényhozások hatásának tanulmányozását, hanem tekintettel arra a végső szükséghelyzetre, amelybe számos iparág került, minden habozás nélkül a kartelalakulás és az ipar szervezésének megsegítésére siietnek. Ugyanez a szükséghelyzet Magyarország )n fokozott mértékben áll fenn. Ezért a hazai ipar szervezeteinek, — így az egyes ipartestületeknek, továbbá az egész ipart reprezentáló, a kamaráknak és iparegyesületeknek érdekük és nézetem szerint kötelességük is, hogy egyrészt a közvélemény és a sajtó érdeklődését az egyes iparágak végzetes romlására és az árrontás pusztításaira felhívják, másrészt a kormánynál a megfelelő törvényjavaslatok sürgős előkészítését és azoknak a törvényhozás elé terjesztését kieszközöljék; — a versenyjudikatura érdekében már kezdeményezett reformokat pedig mihamarabb megvalósítsák FEJEZETEK A NEMZETKÖZI MAGÁNJOG KÖRÉBŐL Irta: Dr. SCHWARTZ IZIDOR ny. kormányzósági titkár A nemzetközi öröklési jog vitás kérdései \ nemzetközi magánjog tudományában már egy félszázad óta communis opinio doctorum, hogy nemzetközi vonatkozású hagvatékok a különböző állami törvények esetleges kollizióinak elkerülése végett csakis egységes öröklési jog szerint tárgyalhatók le és hogy ezen egységes jog csak az örökhagvó személyes joga (statútum personalej lehet, vagyis: a) azon állam joga, melyben az örökhagyónak utolsó rendes lakhelye volt 'statútum personale régibb értelemben), vagy pedig: b) azon állam joga, melynek honosa: volt az örökhagyó halálának idejében (statútum personale újabb értelemben). Ezen utóbbi elvet szentesítette legelőször az olasz codice civile (disposizioni prel. 8. cikk), továbbá a német polgári törvénykönyv (Einführungsgesetz 24—25. cikk), az 1898 január 15 én kelt japáni törvény (25. cikk), a spanyol cod. civ. (10. cikk, 2. bek.) és ezen elvet fogadták el a hágai magánjogi nemzetközi államkonferenciák is. Nálunk is az egységes jog alkalmazásának élve uralkodott a Kúria 57. számú polgári jogegységi döntvényéig (v. ö.: dr. Löw Lóránt: ,,Az 57. számú polgári jogegységi döntvényről", Jogtudományi Közlöny könyvtára, 22. sz. Budapest. 1933), de a Kúria az örökhagyó személyes joga alatt tulnyomólag nem az örökhagyó hazai jogát (lex patriae); hanem a statútum personale régibb értelmében utolsó rendes lakhelyének jogát ílex domicilii) értette (v. ö.: Löw Lóránt: „Magyar nemzet-