Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Az árrontás elleni küzdelem és a kényszerkartel

292 RANSCHBURG NÁNDOR szonyok kényszere alatt jobban megbarátkoztak, a kartelalakulás előmozdításával, különösen a kényszerkartelek alakításával igyekeztek a piacot szanálni. A hosszú krizis hatása alatt azonban ma már alig van számbavehetö ellentábora annak a felfogásnak, hogy a kormányhatalom a magángazdaságba legalább kritikus időkben messzemenően beavatkozzék. így azt látjuk, hogy államokban, amelyek addig a szabad vállalkozás konzervatív mentsvaiai voltak, egyre-másra alkotják a kényszerkartel-törvényeket. Az iparban Mussolini volt a kényszerkartel-törvényhozás apostola és Olaszország megalkotta az első törvényt, amely az egyes szakmák bizonyos többségének kívánságára lehetővé teszi az egész szakmának kartelbe való kényszerítését. Államok, amelyek a kartelkérdéssel eddig csak büntetőjogi formában foglalkoztak, mint pl. Franciaország, Belgium, Hollandia, törvényeket és törvényjavaslatokat alkotnak a kartelárak általános kötelezővététele érdekében. Hitler, ki politikájának tengelyébe a Volkstumot, a fogyasztók tömegeit teszi, drákói büntetőtörvényt hoz az árrontás ellen, emellett törvényt alkot a kényszerkartelekről. Amerika, az antitröszt törvényhozás hazája pedig Roosewelt, illetve a NIRA kezdeményezésére az ipari szervezetek codejaiban kötelezően megállapította azokat a minimális árakat, amelyeket alákínálni versriiytfcztrsségbe ütköző cselekmény. Ázsiában, Japánban törvényt hoztak a kényszerkartelekről. Lengyelország speciális rendeletekkel létesíti a kényszerka rh leket. Magyarországon, amely pedig a karteltörvényhozásban nagyon elől járt, az áriontással, mint aktualitással eddig csak a közvetlenül érdekelt ipari '''s LCJeskedelmi körökben és ipari érdekképviseletekben foglalkoznak. Az a szó „árrontás". nálunk a közönség köztudatába még egyiltalán nem hatolt be. Közönségünk közgazdasági érzéke, sajnos, elég fejletlen és teljesen 1 élkülözi a gazdasági szolidaritás érzését. Mindenki önmagában csak a fogyasztót látja és nem a gazdasági termelés egyik tagját. Az emberek nem érzik át azt, hogy gazdasági boldogulásuk a közgazdaság általános fellendülésitől függ, hanem azt hiszik, hogy az árrontók által piacra dobott vagy tönkrement vállalkozók csődtömegében kiárusított közszükségleti cikkek áron alul beszerzése határozza meg jólétüket, és minthogy mindenki csak fogyasztónak érzi magát és nem egyben keresőnek is, közérdekellenes**ek tartanak minden kísérletet, mely az árak emelésére irányul. Ezért úgy a közvélemény helyes kialakítása, mint a szükséges kormányzati és törvényhozási intézkedések szempontjából egyaránt fontos, hogy az árrontás ellen folyó küzdelem mai állását és annak úgy hazánkban, mint azon kívül igénybevett eszközeit megismerjük. 1. Az árrontás, mint tisztességtelen versenycselekmény. Az árrontás elleni küzdelmet úgy külföldön, mint hazánkban is elsősorban a fennálló törvények alapján próbálták í elvenni és önként kínálkozott az a megoldás, hogy az árrontást a tisztességtelen verseny egy nemének minősítsék. A kérdés tehát azon fordul meg, hogy lehet-e és mennyiben lehet az áirontást a közfelfogás és a jóerkölcs szabályai szerint üzleti tisztességbe ütköző eljárásnak minősíteni? Hogy ezt eldönthessük, elsősorban az árrontás fogalmával kell foglalkoznunk. A jelen vizsgálat az árrontásnak csupán azon eseteivel kíván foglalkozni amelyekben az árrontás mint általános piaci jelenség lép fel és alkalmas arra, hogy a szakmabeli piaci árakat általánosságban lerontsa. Ide tartoznak elsősorban az árrontásnak azok az esetei, amelyek a gazdasági válsággal vannak szoros kapcsolatban. A túltermelés, illetve a fogyasztás i.iesztő csökkenése világszerte az árak fokozatos süllyedését idézik elő. Csudálatos, hogy ez a süllyedés nem áll meg a vállalatok önköltségénél, hanem számos termelési ágban az árak tartósan az önköltség alá süllyednek. Inzolvens vállalatok, amelyek tőkéjüket már elfogyasztották, még évekig tengődnek a piacon és jobb jövő reményében veszteség mellett is fenntartják üzemüket, ami csak úgy lehetséges, hogy a közterhet és a szociális ter-