Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Az árrontás elleni küzdelem és a kényszerkartel

AZ ÁRRONTÁS ELLENI KÜZDELEM 291 hatású-e az egyesbírói hatáskörnek az eddiginél is szélesebbkörű kiterjesztése? A felsőbíró szélesebbkörű áttekintéshez szokott szemével nézve a dolgot: e téren ezidőszerint még úgy áll a helyzet, hogy kissé óvatosan kell bánni ezzel a kiterjesztéssel. Mert bár Auer statisztikai adatokkal is igyekszik alátámasztani azt a megállapítását, hogy a felsőbíróságok felülvizsgálata során az egyesbírói ítéletek nem bizonyultak gyengébbeknek a társasbíróságok ítéleteinél, — valójában úgy áll a dolog, hogy részben a komplikáltabb tényállású súlyos bűnügyek elbírálási nehézségei miatt, részben mert a gyakorlatban még mindig nem érvényesül minden vonalon a szerzőnk által is hangoztatott az a követelmény, hogy egyesbírói székbe csak a hosszabb és kitűnő szolgálattal rendelkező bírák kerüljenek, — a súlyosabb jelentőségű, főleg az ú. n. intellektuális deliktumok eseteiben mégis csak a büntetőtanács döntése a megnyugtatóbb. Ami végül a perorvoslatok céltalan túltengését illeti, — melynek intenzív orvoslását Auer szintén egyik jóhatású remediumnak tartja, — itt csupán regisztrálni kívánom azokat a szempontokat, melyeket a tanulmány a perorvoslati rendszer reformjaként szükségesnek tart. Ezek egyike az, hogy olyan bűncselekmények esetében, melyeknek ténybeli és jogi megítélése egyszerű, a tényállást az elsőbíró véglegesen állapítsa meg, vagyis az ilyen deliktumoknál az ítélet ellen csupán semmiségi panasz legyen használható. Továbbá ne legyen helye fellebbezésnek a büntetés kiszabása tekintetében, a Bp. 547. §-ával összhangban akkor, mikor az ítélet csupán a törvényhozó által maximálisan meghatározandó pénzbüntetést szab ki. A kir. ítélőtábla ítélete ellen ne lehessen semmiségi panasszal élni, ha a másodbíróság a vádlott részéről csupán a büntetés mérvére megtámadott törvényszéki ítéletet helybenhagyta. Végezetül két egybehangzó ítélet után a pótmagánvádló részéről ne legyen helye semmiségi panasznak. Hogy javíthatunk-e büntetőbírósági eljárásunkon? A felelet csak az lehet, hogy: igen és pedig nemcsak lehet, hanem a lehetőség szerint minél előbb kell is javítani. Dr. Auer Györgynek ezt célzó reformjavaslatait tehát legmelegebben ajánlom az arra hivatottak megértő figyelmébe. AZ ÁRRONTÁS ELLENI KÜZDELEM ÉS A KÉNYSZERKARTEL különös figyelemmel a külföldi jogfejlődésre.* Irta: Dr. RANSCHBURG NÁNDOR ügyvéd. Vz ,.árrontás" kérdése ma világgazdasági probléma, amely Európában és Amerikában a gazdasági törvényhozás és kormányzati intézkedések homlokteréből, áll. Abban, hogy az árrontás a krizis jegyében álló közgazdaság egyik legpusztítóbb jelensége, úgy a szabad verseny, mint az államilag befolyásolt gazdálkodás hívei egyetértenek. Azok, akik elméletben a szabad versí 7iy felé hajlanak, elsősorban a versenytisztességről szóló törvények és eljárási szabályok fejlesztése által kívánnak küzdeni az árrontás ellen, míg azok. akik a kötött és államilag befolyásolt gazdálkodás gondolatával a vi* Llóaoalott az Iparjogvédelmi Egyesület 1935. május 17-iki ül'seben-