Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Megjegyzések a devalorizáció kérdéséhez

282 DR. SCHWARTZ TIBOR vagy a szerződések felbontásának kívánalmai rendhagyó, kívülről betörő, a kötelmi jog klasszikus elveit leromlással fenyegető áramlatot képeznek". Végeredménykép tehát aggodalmaskodik a devalorizációs irányzat esetleges térfoglalásával szemíben. Dr. Tóth László* ki főleg az ingatlan vételi szerződéssel kapcsolatban érinti a. problémát, ugyancsak arra az álláspótra helyezkedik, hogy a devalorizációs kérdések megoldása nem bírói feladat. A kérdésnek az a beálltíása, mely szerint az annakidején érvényre juttatott valorizációs folyamat példájára utalva kell most a devalorizációt érvényre juttatni; teljesen téves. A pénzérték nagymérvű esése, mely végeredménykép a romló valuták teljes elértéktelenedéséhez vezetett, a jogügyletek elbírálásánál mindenekelőtt azt a kérdést vetette fel, hogy a valorizáció minő jogalapon eszközölhető. Hosszas vajúdás után tért hódított az értékazonossági elmélet, melynek kiinduló pontja az, hogy a hitelező a felértékelt összegben nem kap egy pluszt, mert végeredménykép egy 100 százalékos felértékelés is, csak azt az értéket képviseli, mellyel a követelés az üzlet létrejöttekor birt. Már most, mint arra Blau György dr. is helyesen utal, minden részleges valorizáció a hitelező részére devalorizációt is jelentett. Az identitási elmélet mellett tehát a részleges valorizáció az értékkiegyenlítés bizonyos fokát kívánta elérni. A devalorizációnál azonban visszavetítve azt a gazdasági lehetetlenülés szintjére, mindenekelőtt az a kérdés vetődik fel, hogy a tartozás eredeti összegének megfizetésével az egyik fél nem várt aránytalan nyereségre tenne-e szert; a másik pedig ugyanilyen veszteséget szenvedne-e. Kérdés most már, hogy a hitelező pl. kölcsönnél fordulónapnak véve a bankzárlat előtti időpontot lényegileg többet kap-e, ha ma eredeti összegben kapja vissza a kihelyezett összeget. Itt kell most már számolni azzal a közgazdasági adottsággal, hogy 1931-hez viszonyítva, az árindex esése folytán, a pénz, illetve pengő vásárlóereje növekedett, viszont aránylagosan a pengő valutáris értéke bizonyos mértékig csökkent. A vásárlóerő mikénti alakulásának jogi tényezőként való mérlegelése szerepel az amerikai Supreme Court ismeretes és sokat megbeszélt döntésében is. Teljes egészében osztom dr. Liebmann Ernő álláspontját, mely szerint az aranyzáradékba nem kapcsolható bele az azonos vásárlóerő kikötésének a vélelme. 3 Az ingatlanvételi szerződés bírói gyakorlatából: Jogállam 1935. évf. 5. és 6. füzet. 4 Polgári jog 1935. évf. 6. sz.