Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Megjegyzések a devalorizáció kérdéséhez

A DEVALORIZÁCIÓ 281 Ezzel kapcsolatban legyen szabad megjegyeznem, hogy tulajdonkép a jogbiztonság elve azt követeli, hogy az egyes jogtételek és jogelvek alkalmazása tekintetében egyöntetűség uralkodjék; mert hiszen az egyes gazdasági egyedeknek jogi magatartásukat illetőleg az egyes ügyleteknek kell, hogy a fennálló jogelvek irányítsák. A bíróságnak fenti jellegű esetleges*ügyletmódosító tevékenysége azonban még távolról sem azonos a jogbizonytalanság fogalmával, mert ha a jogelv állandó atekintetben, hogy milyen közelebbi feltételek mellett ad lehetőséget az ügyletmódosításnak, úgy bizonytalan lehet esetleg a konkrét ügyletnek az egyik fél által szándékolt joghatályos fennállása, mi azonban távolról sem jelenti még az ú. n. jogbizonytalanságot. De ha vizsgáljuk az utóbbi évtizedek főleg kereskedelmi ügyleteinek struktúráját, azt a megállapítást kell tennünk, hogy a való ügyleti akarat kihámozása sok esetben a legnagyobb nehézségekbe fog ütközni, mert az ügyletkötő felek a gazdasági élet bizonytalanságának hatása alatt a legszövevényesebb módon keresik a formulákat, melyek mellett az ügylettel kapcsolatos rizikó a minimumra csökken. A pacta sunt servando elvének gyöngítését senki sem akarhatja, mert eltekintve a forgalom biztonságát, melyet a fenti tétel elsősorban van hivatva szolgálni, tekintetbe veendő az a jogpolitikai célzat is, mely azt kivánja, hogy már csírájában elfőjtassék az a tendencia, mely a gazdasági életben azt hiedelmet kelthetné, hogy a zavarosban halászva eredmény érhető el oly kifogásokkal, melyek lényegileg az adott szó, vállalt kötelezettség alóli kibúvást célozzák. Felszínen vannak ezidő szerint a devalorizációs problémák, melyek ugyancsak leginkább a gazdasági lehetetlenülés szabályainak felhívása mellett kívánnak érvényt szerezni annak a jogelvnek, hogy a változott gazdasági viszonyok mellett az adós nem kényszeríthető ugyanolyan teljesítésre, melyre rebus iunc stanübus, tekintetbe véve az akkori viszonyokat nyugodtan vállalkozhatott. Rendkívül tanulságos értekezése keretén belül dr. Blau György2 utal az eddigi gyakorlatra, kiemelvén, hogv eltekintve az L tanácstól a legfelsőbb bírói gyakorlat, inkább elutasító álláspontra helyezkedik a devalorizációval szemben. Egyébként dr. Blau György mint mondja: „a maga részéró! nem tud megoldást nyújtani"; mégis kiemeli, hogy: .„nem lehet kétségünk, hogy a tartozások mérséklésének 2 Tartozások csökkentése mint válságjogi hirdetmény: Magyar Jogászegyleti Értekezések 1935. évf.