Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Az ügyvédi rendtartás reformjáról

266 Dr. KÖVESS BÉLA autonómiát érintő nagy kérdésektől, az alábbiakban néhány olyan gondolatot akarok felvetni, melyek — szerény nézetem szerint — a rendtartás tervezett reformja alkalmából figyelembe vehetők volnának. Ilyen kérdés pl. a választmánynak túlmagas taglétszáma. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nagy számú testület igazgatási teendők végzésére nem akalmas. A kamara választmánya eddig 11 tisztviselőiből és 48 tagból, összesen 59 főből állt. Ilyen népes testület tagjai sokszor órák hosszat vitatkoznak alárendelt jelentőségű kérdésekről, máskor ötletszerűen döntenek igen fontos ügyekben. Az ebből származó hátrányok felismerése vezette dr. Pap József kamarai elnök urat, mikor rendszeresítette az ú. n. elnöki értekezlet intézményét, melynek ugyan sem a törvényben, sem az ügyrendben nem volt gyökere, de a gyakorlatban igen jól bevált az által, hogy a választmány hatáskörébe utalt fontosabb kérdéseket a tisztikar ezeken az értekezleteken előzetesen megvitatta és így a véleményeknek, legalább a tisztikar tagjai körében történt kialakulása után könnyebb volt a tanácskozást a választmányban irányítani. A választmány hatáskörét semmiképen sem gondolnám megszorítani, sőt az alábbiak szerint lényegesen tágítani szeretném azt, ellenben úgy hiszem, hogy a szoros értelemben vett igazgatási teendőket 12 tagból álló testület is a felelősség- és a kötelesség-érzet fokozása által talán még eredményesebben intézhetné, mint ha négyszer annyi a tagok száma. A választmány jelenlegi feladatai között legfontosabbnak a fegyelmi bíráskodás gyakorlását tartom, mert a kar erkölcsi felfogása a fegyelmi bíróság ítéleteiben nyilvánul meg. Nézetem szerint azonban a bírói hatáskört itt is el kellene választani az igazgatástól és az igazgatási teendőket végző választmánytól egészen külön megszervezni a fegyelmi bíróságot. Ebből a célból legalább 30 tagból álló testületre volna szükség, melyből a mostani ötös tanácsok fenntartása mellett hat tanács volna alakítandó, mi által elérhetnénk, hogy a fegyelmi ügyek a mostaninál sokkal gyorsabb ütemben intéztetnének el, amit úgy a jogkereső közönség, mint az ügyvédi köz- és a panaszlott kartársak egyéni érdeke is megkíván. A választmány tag-létszámának leszállítása iránt a törvényjavaslat 20 §-a is intézkedik már, amennyiben 36-ban állapítja meg a tagok számát azokra a kamarákra nézve, melyek tagjainak a száma az ezret meghaladja. Ez a szám az adminisztráció szempontjaiból sok, viszont az adminisztrációt és a fegvelmi bíráskodást 36 főből álló választmánnval ellátni még akkor sem lehet, ha a választmány minden tagja megfeszített erővel dolgozik is és nem tekinti a tagságot