Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Az ügyvédi rendtartás reformjáról

AZ ÜGYVÉDI RENDTARTÁS REFORMJÁRÓL 267 csak decorumnak. A választmány tagjai számának 36-ban tervezett megállapítását esetleg indokolja a budapesti kamarának több kamarára leendő felosztása, mely terv már rég óta kísért, de az ügyvédi közvéleményben osztatlan tetszésre nem talált. Az autonóm szervek tag-létszámának csökkentésével függene össze a közgyűlés hatáskörének szabályozása is. Amit fentebb a tűlsok főből álló választmány működésével kapcsolatiban mondtam, az fokozott mértékben áll a közgyűlésre is. Azok, akik több lustrumon át hivatalból vettünk részt a közgyűléseken, tudjuk jól, hogy a közgyűlés teljesen alkalmatlan szerv a neki a régi törvény által szánt és a tervezetben is fenntartott legmagasabb igazgatási funkciók ellátására. A közgyűlés szuverénitásának hangoztatása nem egyéb üres fikciónál, amelyen ideje volna magunkat minél előbb túltennünk, a közgyűlést a választásokon kívül, ahol a kari közvéleménynek kell megnyilatkoznia, arra a területre szorítva, amelyen összetételénél fogva célszerűen mozoghat, t. i. a tanácskozás, a véleményezés területére. A közgyűlés tehát főként alkalmul szolgáljon arra, hogy tagjai kibeszéljék magukat, a választmánynak gondolatokat, impulzusokat adjon és általában fenntartsa a kontaktust a vezetőség és a kar között. Az így lecsökkentett hatáskörű közgyűlés teljesen feleslegessé tehetné az úgy is annyit támadott képviseleti közgyűlés intézményét. A közgyűlés hatáskörének megszorításával a választmány a kamarai adminisztráció terén sokkal nagyolbb, majdnem döntő szerephez jutna és határozatai ellen taxatíve felsorolandó esetekben a közgyűlés helyett az alapítandó országos szervhez vagy az igazságügyminiszterhez intézendő felebbvitelnek kellene helyet adni, sőt bizonyos fontosabb esetekben panaszt is lehetne engedni a közigazgatási bírósághoz. Mindez talán antidemokratikusnak, autonómia-ellenesnek látszik, de tényleg csak látszik, mert akik ismerjük a közgyűlés működését és természetrajzát, tudjuk, hogy lényegileg eddig is a választmány kezében volt a vezetés, amint nem is lehet másként, a közgyűlés pedig csak néha órákig, de rendesen napokig tartó, többé-kevésibbé érdekes felszólalások színhelye volt. A közgyűlés határozatai ellen pedig eddig is volt felebbvitelnek helye a felügyeleti hatósághoz. Véleményem szerint tárgyilagos szempontok nem indokolják a tisztikar tagjainak nagv számát sem. A túlsók tisztviselő a hatáskörök elhatárolása hiánvában inkább késlelteti, nehezíti, mint előmozdítja az ügvek ellátását. Teljesen felesleges DL két elnökhelyettes és három titkár, holott Tia a£ elnököt helyettesíteni, vagy tehermentesíteni kell, azt