Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Az ügyvédi rendtartás reformjáról

AZ ÜGYVÉDI RENDTARTÁS REFORMJÁRÓL DR. KÖVESS BÉLA, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke Az „ügyvédi rendtartás tárgyában" készült törvénytervezet egyes intézkedései, melyekkel az igazságügyminiszter úr kétségen kívül az ügyvédi kar erősen megtépázott tekintélyét akarta emelni, már eddig is élénk eszmecserére adtak alkalmat a napi sajtóban és valószínűleg még nagy mértékben fogják ezentúl is foglalkoztatni nemcsak a szorosabb értelemben vett jogászi, de az egész közvéleményt. Ezekkel, a mai állapottal szemben újítást jelentő intézkedésekkel a Budapesti Ügyvédi Kamara behatóan fog foglalkozni és nem tartanám az elnöki minőségemből folyó pártatlansággal összeegyeztethetőnek, hogy az általa elfoglalandó álláspontnak egyéni vélemény-nyilvánítással elébe vágjak. De a legmesszebbmenő óvatosság sem tarthat vissza annak kijelentésétől, hogy nem találom szerencsésnek, különösen a mai nagy nyomorúság idejében, az ügyvédi jogok gyakorlását, amint ez már az 1934:11. és XXIII. törvénycikkekben is történt, anyagi feltételektől függővé tenni. A zárt szám kérdését is őszintébben meg lehetett volna oldani, amint azt a törvénytervezet 51. §-a teszi és a „nemzet összetételére jelentős tényezők" fogalmát is egy-két szóval sokkal megfelelőbben meg lehetett volna határozni, mint az a törvénytervezet 31. §-ában történt — ha már az igazságügyminiszter úr egyáltalán szükségesnek látta ezeket a kérdéseket is belevinni a törvénytervezetbe. A túlnépesedés, melynek a zárt szám volna hivatva gátat vetni, szerintem főképen gazdasági okokra vezetendő vissza. Az ok megszűntével az élet szabályozó ereje megszünteti az okozatot is. A zárt szám elrendelése tüneti kezelés lehet legfeljelbb, mely nem gyógyítja a beteget és csak a fiatalság elhelyezkedésének tragikus problémáját tekintve, nem tudom, nem olyan orvosság-e, mely rosszabb a betegségnél. A zsidó-kérdés — mert hisz valljuk meg álszenteskedés nélkül, erről van szó a törvényjavaslat 31. i§-ában — sokkal komplikáltabb, sokkal több érdeket érint, hogy sem azty akár csak az ügyvédségre szorítva is, a törvénytervezet által kontemplált módon és általa elérni kívánt célzattal megoldani lehetséges volna. Ilyen intézkedés, anélkül, hogy keresztény kartársainknak használna, méltán sérti zsidóvallású kollégáink önérzetét, akik eddig abban a tudatiban éltek, hogy egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel bíró polgárai a a magyar hazának. Függetlenül azonban ezektől és egyéb, különösen az