Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám

JUHÁSZ ANDOR BKSZÉDEt 195 történelmi előzményeivel is. A pártatlan bíráskodás legszilárdabb biztosítékának a bírói függetlenséget tartja, amelyet éppen ezért a legjelentősebb alkotmánybiztosítéknak is tekint. Utolsó évnyitó beszéde a bírói függetlenségnek valóságos apoteózisa és a nyugalombavonulása alkalmával elhangzott szózatálban is arra kérte bírótársait, hogy maradjanak továbbra is rendületlen hívei és őrei az igazság szent eszméjének s éltető elemének, a bírói függetlenségnek. De hallgassuk az ő szavát. „Régi törvényeink védelmükbe vették a bírákat, tudva azt, hogy mihelyt a bírónak lelkiismerete parancsa helyett akár az állami végrehajtó hatalom gyakorlóinak, akár politikai vagy társadalmi irányzatoknak avagy hatalmaskodó peresfeleknek tetszéséhez kell alkalmaznia Ítéletét, nem bíró az többé, hanem engedelmes eszköz azoknak a törekvéseknek vagy egyéneknek a szolgálatában/' ,,A függetlenségétől megfosztott vagy megfélemlített bíró olyan tehetetlen, mint a művész, akitől elvették az ecsetjét vagy vésőjét, mint a katona, akinek kezéből kicsavarták a fegyverét, mint a lelkész, aki elől elzárták az Isten nazat. „A bírói függetlenséget semmi esetre sem szabad a bíró egyéni érdekeit szolgáló privilégiumnak, afféle erkölcsi mellékilletménynek tekinteni, mert arra nem a bírónak van szüksége és igénye, hanem a népnek, mert enélkül nem tudna hová fordulni, ha igazát keresi." „A független bíróság az, amely a törvény előtti egyenlőség szilárd talaján állva, napról-napra, óráról-órára országszerte nyilvánosan hirdeti az emberi közösségben maradás föltételeit s ekként a demokráciának és a békességnek ő a legbuzgóbb propagálója." De éppen azért, mert a bíró részére tökéletes függetlenséget követel, fokozott kívánalmakat is támaszt a bíróval szemben. Bölcs tanácsokat intéz a bírákhoz és ezekben megrajzolja a jó bíró eszményét. ..A magyar bíró — ügymond — a múltban sem volt, a jövőiben még kevésbbé lehet a törvény betűinek rideg alkalmazója." „A pártatlanság mellett a szerénység és önmegtagadás a legkimagaslóbb erénye a bírónak." „Amint a szobrász a műremeket az alaktalan anyagmaszszából, ügy formálja ki a bíró is az anyagi igazságot művészi kézzel, fáradságos értelmi és lelki munkával a per adathalmazából, állandóan szem előtt tartva, hogy nem légüres térbe szerkeszti bele az ítéletét, hanem azzal embersorsot intéz, könnyet szárít vagy fakaszt, szilárdítja vagy megrendíti a jog és erkölcs uralmába vetett hitet és közmeggyőződést."