Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám

4 194 DK. HUHMANN EMIL beszédeinek vezérlő és vissza-visszatérő motívuma. A tudás és jogi műveltség csak ezzel az erénnyel együtt tündökölhet tiszta fényében. „Van a törvénykönyvek törvénykönyvének, a tízparancsolatnak — úgymond — az Istenben való hitet hirdető parancsa mellett egy másik átfogó főparancsolata is, amely — szemben a többivel — nem kerülhetett kényszerítő szabályként a törvénytárakba, de amelynek mégis hamisíttatlanul ki kell csendülnie minden törvényből és minden bírói ítéletből, amely parancsolat akképen hangzik, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat... A magyar bírák hivatottak elsősorban arra, hogy az igazság- és emberszeretet igéinek állhatatos terjesztésével életrekeltsék a magyar összetartásnak és a nemzeti összeforradásnak virágba még sohasem szökkent, gyümölcsöt még sohasem hozott, dermedt palántáját. .." „A bíróban a jogi képesítés mellett hiánytalanul meg kell lenniük a bírói tiszt gyakorlásához megkívánt emiberi tulajdonságoknak is. Jó bíró ugyanis csak sokat tapasztalt, bölcs észjárású, embertársai sorsát a szívén viselő, derült kedélyű, becsületes, erkölcsös, jó ember lehet. A jogi tudás magasabb mértéke nem pótolja a bíróban nélkülözhetetlen emberi jellemvonások egyikének vagy másikának a hiányát." „A lényegileg nem kodifikált képesítési kellékeknek részben vele kell születniük a bírói hivatalra vágyódó emberrel, mint például a dolgok és emberi lelkek mélyére hatoló, boncoló észjárásnak, a szívjóságnak, az emberszeretetnek, a munkabírásnak és a szerénységgel párosult férfias bátorságnak." A tanácselnökökhöz intézett intelmeiben is nyomatékosan kiemeli, hogy a tanács vezetőjének jó szíve és nemes kollegialitása teremti meg azt a meleg légkört, amely éppen olyan fontos föltétele a tanácsi együttműködés eredményességének, mint a szaktudás és a bírói tapasztalat. Pascal írja: „Az általános emberszeretet oly erény, mely nélkül a többi erény egy sem tökéletes." Ez a tanítás szól hozzánk Juhász Andor most idézett beszédeiből is s ezért azok elsősorban emberi megnyilatkozásaikkal ragadnak meg bennünket. * A hitvalló bíró. Imponál az a határozottság, mondhatnám így is: elszántság, amellyel Juhász Andor bírótársai előtt és a törvényhozásban is síkra száll a bíráskodás legfontosabb kelléke, a bírák függetlensége és pedig úgy az anyagi, mint a kormányhatalomtól való függetlensége mellett. Ez a főtárgya számos beszédének s miközben megmagyarázza a bírói függetlenség lényegét, megismertet annak