Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A tanúvallomások megbízhatatlanságáról

TANÚVALLOMÁSOK MEGBIZHATATLANSÁGÁRÓ1 18Í) Nemcsak a napol nem tudjuk tehát pontosan megmondani, hanem a hónapot sem és az a tanú, aki kijelenti, hogy a napot pontosan megmondani nem tudja, de azt tudja, hogy az esemény, amely reánézve jelentőséggel nem birt, 1932. szeptemberében, vagy októberében történt, az ilyen tanú minden valószínűség szerint, ha csak valami különös és az átlagot jóval meg haladó emlékezőtehetséggel nem bir, nem mond igazat. Az a tanú sem mond igazat, aki kijelenti, hogy emlékszik, hogv amikor valami történt (ami. ismételjük, reánézve különösebb fontossággal nem bir), akkor tavasz volt, vagy ősz volt, vagy hideg volt, vagy meleg volt, stb., stb. Megint csak sajátmagunkat kell ellenőrzésképen elővennünk és például arra gondolnunk, hogy vájjon meg tudjuk-e mondani, hogy amidőn jelen voltunk X-nek Y-nal történt megállapodásánál, amidőn pl. X. V lói megveti valamit, hogy akkor odakint tavasz volt-e, vagy nyár. Az észlelt eseménynek semmiféle képzettársítási összefüggése nincs az esetek túlnyomó nagy részében az évszakkal, vagy időjárással és mégis a tanuknak igen nagv száma kijelenti, hogy a napot ugyan nem tudja, de arra egész határozottan emlékszik, hogy amidőn a dolog történt, akkor tavasz volt. Az ilyen tanú szintén nem mond igazat, hacsak különös emlékezőtehetsége nincs, vagy az eset egyéb körül ményei arra nem mutatnak, hogy ilyen képzettársítás és a memóriának ilyen megrögzítettsége lehetséges (Pl. ha az illető ügylel kint a szabad természetben köttetett, vagy az esemény bizonyos, a természettől el nem választhat;') egyéb kísérő események keretében zajlik le.) De nemcsak időpontban, hanem például összegekben való emlékezés is hasonlóképen szemlélendő és bírálandó el. Az eset teljesen azonos akkor, amidőn tanú azt mondja, hogy: ,,Az összegre pontosan nem emlékszem, de cca 3—100 pengőről lehetett szó". Amire a normális memóriával felruházatt ember emlékszik, az legfeljebb csak annyi lehet évek után, hogy nem nagy összegről, hanem 'kis összegről volt szó, nem ezrekről, hanem százakról, de amidőn a 350 pengő iránt folyó perben a tanú .,az összegre pontosan nem emlékszik ugyan, de arra emlékszik, hogy 3—4C0 pengőről volt szó' , akkor ez a tanú ismét csak — kivéve a rendkívüli emlékezőtehetség esetét — nem mond igazat. Némileg hasonló az eset akkor, amidőn a tanú ,,a szavakra már pontosan nem emlékezik, de azt tudja, hogy az értelem az volt, hogy''. Itt már óvatosabban kell eljárni a tanú rosszhiszeműségének a feltételezésénél, meri a szavakra való nem emlékezés és a mondottak lényegére való emlékezés nagyon is valószínű és elhihető. Ilyen eseteknél is igen könnyen lehet azonban indiciumokat találni arra, hogy a tanú az általa vallani akart irányban igyekszik emlékezni és az általa vallani nem akart irányban emh kezetkihagyásokat igvekszik állítani. Ha például valaki a szavakra nem emlékszik, de az értelem gyanús pontossággal fedi azt az értelmet, amit a tanúval bizonyító fél állít és ha egyéb körülmények, pl. helyre, időre, időjárásra való gyanús és túlzott emlékezés is alátámasztják a tanú szavahihetőségének kétségbe vonhatóságát, akkor a gyanúperrel ilyen esetekben is élni kell. Pl. a tanú azt mondja, hogy a szavakra már nem emlékszik, de arra emlékszik, hogy (gondoljunk tisztességtelen versenv perre) a kereskedő kije lentette a vevőnek pl. egy bizonyos fajta különleges idegen szóval jelzett árut nem tart és a tanú ezt a különleges idegen szót gyanús precizitással tanúvallomásában meg is említi. Ha tehát ő a szavakra nem emlékszik, akkor ő az értelemből is csak annyira emlékezhetik, hogy a kereskedő azt jelentette ki, hogy egy bizonyos fajta árut nem tart, de arra már nem emlékezhetik, hogy a kereskedő milyen idegen szóval jelezte annak az árunak a közelebbi megjelölését, amit nem tart. A fentiek természetesen az eset körülményei szerint értendők, egy jelenlevő másik szakember természtesen emlékezhetik az illető márka nevére, de egy egyszerű ember pl. az illető üzletben jelenvolt kifutófiú, vagy a szomszéd, egészen más szakmabeli üzlet segédje, stb.. stb., nemcsak a szavakra nem emlékezhetik, hanem az illető idegen márka idegen hangzású nevére sem. A fenti példák természetesen csak ízelítői azoknak a lehetőségeknek,