Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A tanúvallomások megbízhatatlanságáról

188 1)R. SCHNELLER GYÖRGY szerződésnek? Van, mert a végrendeletet a végrendelkező bármikor visszavonhatja, az örökösödési szerződést csak a szerződéssel részesített személy beleegyezésével, mert az örökhagyó a szerződési örökös vagv hagyományos sérelmére újabb végintézkedést nem tehet (1913 évi javaslat 1771 §. 1. bek. és 1928. évi javaslat 1978 §. 1. bek.) A TANÚVALLOMÁSOK MEGBIZH A TATL ANSÁGÁRÓL Irta: Dr. SCHNELLER GYÖRGY ügyvéd A tanúval való bizonyítás a leggyakoribb, de egyben a legkevésbbé megbízható bizonyítási eszköz. A tanúvallomások megbízhatatlanságát mindenki, jogkereső és ügyvéd egyaránt a legkirívóbban a saját ügyében érzi, de tudatában van és látja azt, mint harmadik személyeket érdeklő ügyek érdektelen szemlélője is. A megbízhatatlanság kettős: jóhiszemű és emberi tévedéseken nyugvó és másrészt rosszhiszemű és tényeket tudatosan megmásító^ A bizonyítás értékét nézve, a megbízhatatlanságnak mindkét forrása egyformán veszélyes, etikai szempontból természetesen a tudatos rosszhiszeműség a veszélyesebb. A bíróságnak és az ügyvédnek mindent el kell követnie, hogy a tanúbizonyítás leggyakrabban igénybevett és sajnos nem is mellőzhető eszközét minden rendelkezésre álló módon megjavítsa és a tanúvallomások megbízhatóságát per-technikai és lélektani eszközökkel emelje. Az első lépés- a tanúvallomás megbízhatóságának megjavításához az egyes tanúvallomások helyes értékelnitudása. Amikor valamely tanúvallomás úgy kezdődik, mint például: „A napot pontosan nem tudom, de tény, hogy 1932. szeptemberében, vagy októberében történt. . ." akkor, ámbár bíró és ügyvéd egyaránt érzi, hogy itt valami nincs rendjén mégis az ilyen tanúvallomás ellen aligha lehet a megbízhatóság szempontjából perrendileg helytálló kifogást emelni. A fenti példának első pár szava: „A napot pontosan megmondani nem tudom..."; nem egyéb, mint a tanú szavahihetőségének és megbízhatóságának a tanú általi, talán tudat alatti szükségességből történt kihangsúlyozása: lehetne úgy nevezni, hogy captatio benevolentiae. A napot ugyan a tanú pontosan megmondani nem tudja és ennek a bevallásával a bírót és ügyvédet maga iránt bizalomra igyekszik hangolni és igen gyakran ez sikerül is, azonban már a következő szavakban a tanú kijelenti, hogy az esemény pl. 1932 szeptemberében, vagy októberében történt. Ha elgondoljuk azt, hogy nem velünk, hanem másokkal, évekkel ezelőtt történt eseményekkel kapcsolatban az emberek túlnyomó nagy többsége nemcsak hogy a napot nem tudja megmondani, hanem egés« biztos, hogv a hónapot sem, ha erre gondolva, nem engedjük jóindulatunkat a bevezető szavakkal megnyeretni, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy az ilyen tanúvallomások túlnyomó része vagy j<>hiszeműen, vagv rosszhiszeműen, de megbízhatatlan. Gondoljunk arra, hogv valamely, néhány évvel ezelőtt beszerzett ruhadarabunk vásárlásának az időpontját kellene meg mondanunk, vagv más, bennünket közvetlenül érintő, de azért nem életbevágó jelentőségű eseménynek, pl. egy kedves barátunk több évvel,ezelőtt történt betegsége alkalmával tett látogatásunknak a hónapjáról kellene számot adnunk, úgy világos lesz előttünk, legalább is a normális emlékezőtehetséggel felruházott ember előtt, hogy ennek a feladatnak eleget tenni nem tudunk. Még kevésbbé tudjuk megmondani azt. hogy milyen hónapban láttuk ezelőtt évekkel azt, hogy barátunk vagy ismerősünk X. Y. a Z. kávéházban egy másik ismerősünkkel együtt ült, vagy pl. azt, hogv barátunk említette nekünk, hogy adósa, X. Y. ismételt sürgetés dacára neki nem űzet stb, egyszóval harmadik személyeket érdeklő olyan tényekről, amelvekröl évekkel ezelőtt mint közvetlen tanuk tudomást szereztünk.