Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - Az ítélet közzététele. (Szjt. 30. par. - Tvt. 36. par.)

AZ ÍTÉLET KÖZZÉTÉTELE 181 t elmében a bíróság szuverén a teljesítési határidő megszabásában, legfejebb abban merev itt a kir. Kúria, hogy a 30 napot meghosszabbítási lehetőség nélkül szabbja meg, pedjg adott esetben indokolt lehet hosszabb határidőt szabni, vagy rövidebbet. A normális esetekben tényleg elég a 30 nap, de ennyire szüksége is lehet a marasztaltnak: el kell járnia lapkiadóknál, megtárgyalni, kialkudni a közzététel módját, árát stb., — mindez időbe telik. A kir. Kúria állásfoglalásának merevsége és szigora az időhatár tekintetében ott van, hogy megköti a nyertes felet abban, hogy csak további 30 napig, tehát csak a 31—60. napok alatt van joga, a * perveszfes fél költségére közzétenni az ítéletet. Mintegy elévülési határidőt, éspedig igen kurta határidőt szab meg ilykép a Kúria a nyertes fél részére, — és úgy véljük, túlságos szigorral, sőt sujtóan méltánytalanul éspedig, azt hisszük anélkül, hogy ez a szigor indokolt volna. Megértjük a St. 43. §-ának szigorát az ilyen 30 napos határidő megszabásában. A St. 43. §-a speciális bűncselekményről, sajtó utján elkövetett rágalmazásról és becsületsértésről szól, büntetőügyről, melynél közrendi szempontok jelentőséggel birnak. A törvényhozó nyilván úgy gondolta, hogy aki nem kívánja gyorsan reparálni a becsületét, annak az állam büntető hatalma nem ad támogatást késői időkben, — nem érdeke a közrendnek, hogy hosszú idő múlva kerüljön újból nyilvánosság elé, hogy valaki becsületrablás miatt megbüntettetett. A Tvt.-nek a Kúria által felhívott 26. §-ánál is megértjük, hogy a St. 43. §-ának szigorú — 30 napos — elévülési jellegű határideje alkalmaztatik, mert — és ezt behatóan kiemeljük — a Tvt. itt a 26. §-ban tisztességtelen versenynek csakis büntető eljárás útján való üldözésének eseteiről rendelkezik, csakis oly esetekről, melyekben a büntető bíróság jár el, nem pedig oly esetekről, melyekben a polgári bíróság jár el. Amint a St. 43. §-a is büntető eljárásra vonatkozik, úgy a Tvt. 26. $-a is kizárólag büntető eljárásra, tehát szintén olyanra, melynél a közrendi szempontok mérvadók, éppen mert büntető bíró rendelkezése hajtandó végre. De figyelembe jön itt egy másik lényeges szempont is, mely a rágalmazás és becsületsértés eseteiben, de meg a Tvt. büntetőeljárásra kerülő eseteiben az egyszerű megoldást lehetővé teszi: ilyen esetekben az, aki közzétételt az időszaki' lapnál kieszközölni kívánja, ezt a laptól ki is kényszerítheti. Ugyanis a becsület védelméről szóló 1914:XLI. t. c. 32. §-a szerint kihágást követ el és 600 koronáig (most megfelelő pengőátszámítással) terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő a kiadó, aki azt az ítéletet, amelynek közzétételét a jelen törvény (1914:XLI.) alapján elrendelték, a szokásos díj meg-