Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A közkövetelések elsőbbsége a végrehajtási eljárásban

168 Dr. SÁRFFY ANDOR szempontok, amelyeknél fogva a vízszolgáltatás nem tagad­ható meg a a vízdíj fizetésének késedelmessége vagy elmu­lasztása esetén sem". A kir. Kúria határozatának érvelése egyik irányban sem meggyőző. Ami az első érvet illeti, bőven kifejtettük, hogy az el­sőbbséget rendező jogszabály nem az ingatlant elválasztha­tatlanul terhelő köztartozásokról, hanem az ingatlant közvet­lenül terhelő adókról beszél, közvetlenül terhelő adóknak pe­dig az évtizedes gyakorlat csak azt tekinti, amely az ingatlan állaga vagy hozadéka alapján van kivetve. Alább látni fogjuk, hogy ugyanezen az elvi állásponton áll a tör­vények indokolása is. A vízdíj pedig nem egyszerűen azon az alapon követelhető, hogy az ingatlan létezik és hozadéka van, hanem azon az alapon, hogy a vizet fogyasztották. A vízdíj tehát nem közvetlenül az ingat­lanhoz, hanem a vízfogyasztáshoz kapcsolódik. A Kúria indokolása arról is beszél, hogy a vízdíj elválaszthatatlanul kapcsolódik az ingatlanhoz. Közvetlenség és elválaszthatat­lanság azonban nem azonos fogalmak, a közvetett kapcso­lat is lehet elválaszthatatlan. A vízdíj csak akkor kapcsolód­nék közvetlenül az ingatlanhoz, ha nem a vízfogyasztás ará­nyában, hanem attól függetlenül a föld- és házadó arányá­ban terhelné az ingatlanokat s így a föld- és házadó pótlé­kává válnék. Ami pedig a másik ervet illeti, arra meg kell jegyez­nünk, hogy a szemben álló érdekek mérlegelése és kiegyen­lítése ott, ahol a joganyag kodifikálva van, mégis csak a törvényhozás feladata és a bírói gyakorlat a létező rendelke­zéseken legfeljebb akkor teheti túl magát, ha úgy találja, hogy a törvényhozónak bizonyos szempontok nyilvánvalóan elkerülték a figyelmét és ha el nem kerülték volna: másképen rendelkezett volna, mint ahogyan tényleg rendelkezett. Az elsőbbség kérdése, azonban, mint látjuk, 1868 óta hat-hét íz­ben került a jogalkotó hatalom elé, nem egy alkalma volt te­hát a kérdés minden vonatkozásának megvizsgálására és semmi okunk sincs föltenni, hogy rendekezése valamiféle té­vedésen, valami fontos körülmény figyelmen kívül hagyásán alapszik. Sőt azt hisszük, hogy a törvény rendelkezése vezet az egyetlen megnyugtató eredményre. Általános és helyes jog­elv ugyanis, hogy akié a haszon, azé a kár is. Cuius est com­modum, eius est periculum. Kinek érdekében van kimond­va, hogy Budapesten a vízszolgáltatást attól sem lehet megtagadni, aki nem fizet érte? A köz érdekében. Kinek kell tehát viselnie az ezzel egyes esetekben járó károkat? A köznek. A szabály nem a jelzálogos hitelezők érdekében van megalkotva, tehát a vele járó hátrányokat sem viselheti

Next

/
Thumbnails
Contents