Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Az új transferrendelet és az emissziós jelzálogkölcsönök

130 Dr. MENNYEY GÉZA tételekbe belefoglalja azt a kikötést, hogy a vevő a kölcsönt ..a kötelezvény Teltételei mellett" átvállalni tartozik. Ez a kikötés a 6900/1931. M. E. sz. rendelet (első transfer-rendelet) 3. §-ában foglalt ama rendelkezésre való tekintettel, amely hasonló kölcsönökre a rendkívüli törlesztésekéi eltiltja, különösen gazdasági szempontokból, csak helyeselhető, mert a kölcsön átvállalása folytán csökken az árverési vevő által készpénzben befizetendő összeg, ami a vétel-kedvet növeli, s ez viszont kedvező hatást gyakorol a földárak általános a 1 a k 111 á s á r a. Ha pedig maga a zálogleveleket, illetve a kötvényeket kibocsájtó intézel volna az árverési vevő, úgy az 1876:XXXVI. tc. 14. §-ának 2. bekezdése, illetve az 1897:XXXII. tc. 15. §-a jön alkalmazásba, amely szerint „jelzálogintézeteknek azon kölcsönkövetelései, melyeknek alapján záloglevelek boesájtattak ki, épségben maradnak akkor is, ha a jelzálogul szolgáló ingatlant bírói árverésen a jelzálogintézet maga veszi meg. Az ily kölcsönkövetelések csak a jelzálogintézet kérelmére törölhetők ki, s addig a záloglevelek fedezetéül szolgálnak', illetve ,,a kibocsájtó intézetnek azon jelzálogilag biztosított követelései, melyek alapján a jelen törvény hatálya alá eső kötvényeket bocsátott ki, épségben maiadnak akkor is, ha a jelzálogul szolgál * ingatlant bírói árverésen az intézet maga szerzi meg. Az ilyen követelések csak az intézet kérelmére törölhetők ki és addig a kötvények fedezetéül szolgálnak." Mindkét törvényhely egybehangzó szóhasználata szerint a jelzálogos intézetek követelései maradnak, az árverés dacára, épségben; ez a szóhasználat pontosan visszaadja a törvényhozé) akaratát, amely világosan és határozottan a kölcsönkövetelések épségben tartására iránvnlt.1 Az idézett két 1 A képviselőház 1876. május 10-i, 130. orsz. ülése Hódossy Imre előadásában tárgyalta az eredetileg a kormány által benyújtott, de a képviselőház igazságügyi bizottságában teljesen átdolgozott, más elvi alapra fektetelt s újonnan szövegezett javaslatot, a „jelzálogintézetek által kíbocsájtott záloglevelek biztosításáról", melynek 14. §-a csak az 1876:XXXVI. tc. 14. ig ának jelenlegi 1. bekezdéséből állctt. A javaslat e §-ához Wahrmann Mór, az akkori idők jeles pénzembere, szólalt fel és reámutatott arra, hogy a jelzálogintézetek, károsodásuk elkerülése végett, bizonyos esetekben a jelzálogos ingatlanokat megvenni kényszerülnek, ámde ez esetben „követelésük abban a pillanatban megszűnik, mert birtokosokká válnak4', úgy hogy ennek folytán kénytelenek lennének zálogleveleiket a forgalomból visszavonni, amelyhez azonban elegendő pénzeszközeik nem lesznek, s ez a helyzet végezetül is az ingatlanárak süllyedéséhez, vagy a jelzáloghitelintézetek megrendüléséhez vezet, ami mindenképen az általános gazdaság súlyos sérelmét jelenti. Ezérl indítványára a javaslat 14. §-a visszautaltatott az igazságügyi bizottsághoz, amely jelentését az 1876. május 18-i 133. sz. orsz. ülésen terjesztette be. Az igazságügyi bizottság reámutatva arra. hogy mily veszélyek származhatnának abból, ha e kérdés megfelelő rendezése nem volna megtalálható, a javaslat 14. S-ál a törvény 14. §-ának jelenlegi 2. bekezdésével egészítette ki; e javaslatot a képviselőház 1876. június 14-i 158. orsz. ülésében vita nélkül egyhangúlag elfogadta, s azon a főrendiház, amely pedig több módosítási tett, sem változtatott. (L. 1875. évi országgyűlés, képviselőházi irományok VI., VII. és VIII. kötet i Az 1897. XXXII. tc.-nek a kormány által szövegezett javaslata 15. §-a a törvény ugyanezen §-ának jelenlegi szövegével azonos, s indokolásképen a kormány az 1876:XXXYI. tc. előbb ismertetett, jól bevált rendelkezéseire hivatkozik. E §-okon a képviselőház pénzügyi bizottsága, amely a javaslat egyes részeit átszövegezte, sem változtatott. Bartá Ödön képviselő külön is felhívta a képviselőház figyelmét arra, hogy a javaslat 15. §-a a közönséges jogtól eltérő jogot ad a kibocsájtó intézeteknek, azonban az országgyűlés mindkét háza a javaslatot, vita után, de módosítás nélkül, elfogadta. (L 1896—1901. évi országgyűlés, képviselőházi irományok VII—IX kötet 194 213.. 154., 156. szám.)