Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Az új transferrendelet és az emissziós jelzálogkölcsönök

» 129 AZ UJ TRANSFERRENDELET ÉS AZ EMISSZIÓS JELZÁLOGKÖLCSÖNÖK Irta: Dr. MENNYEY GÉZA ügyvéd. A m. kir. kormány 10.800/1934. M. E. sz. a. kiadott rendelete, — immár Tiarmadízben — meghosszabbítja a 6900/1931. M. E. sz. rendeletben foglalt transfer intézkedések tartamát 1935. december 22-ig és 2. §-ában egyúttal módosítja a 16.301/1933. M. E. sz. rendelet 1. §-ának záloglevelek (1876:XXXVI. tc.) és jelzálogkötvények (1897:XXXII. tc.) kibocsátásának alapjául szolgáló, aranydollárban meghatározott kölcsönkövetelések bírói sorozására és kielégítésére vonatkozó jogszabályokat A 16.301/1933. M. E. sz. rendelet 1. §-ának 2. bekezdése (az új transferrendelet szóhasználata szerint: 1. §-ának bevezető részét követő bekezdése) szerint ha ily „követelés, aranydollárban, vagy a dollár meghatározott időpontbeli pénzlábra utalással van meghatározva, vagyonnak vagy vagyontömegnek bírói felosztásánál a sorozandó követelésnek pengőre átszámításában 0. 26315789 gramm finom aranyat egy pengővel kell egyenlőnek venni. Az így kiszámított pengő-összegből egyelőre bírói letétben kell tartani annyit, amenynyivel ez az összeg meghaladja a követelésnek a sorrendi tárgyalás napját megelőzően utoljára jegyzett (dollár) árfolyam középára alapján ^62.800/1929. 1. M. sz. rendelet) kiszámított pengőösszegét. Mellőzni kell a különbözetnek bírói letétben tartását, ha a felosztásban az érdekeltek megegyeznek. Érdekelteknek kell tekinteni ebből a szempontból mindazokat, akik a sorozásra fennálló szabályok értelmében a felosztandó tömegből bárcsak részleges kielégítést is kaphatnak abban az esetben, ha az aranydollárban, vagy a dollár meghatározott időpontbeli pénzlábára utalással meghatározott követelés a sorrendi tárgyalás napját megelőzően utoljára jegyzett árfolyam középára alapján kiszámított pengőösszeggel soroztatnék." Az idézett intézkedésnek a célja nyilván az, hogy azt az ideiglenes állapotot, amelyet a 7600/1933. M. E. sz. rendelet a transfer-tilalom hatálya alá eső, dollár-értékre szóló kölcsönöknél a kamatok tekintetében vezetett be, kimondván, hogy azok a dollár napi árfolyamán fizetendők, ezeknek a kölcsönöknek tőkéjére is kiterjessze: ezért a rendelet az árverési vevő által a kölcsön kiegyenlítésére bírói letétbe helyezett összegből a dollárnak csupán napi árfolyamon számított ellenértékét engedj kifizetni, az ezt az ellenértéket a dollár érme-egyenértékre kigészíto részt pedig bírói letétben tartani rendeli, az „érdekeltek" biztosítására. Ennek az utóbbi résznek a rendeltetése akkor dől el, ha majd eldől a szóban lévő kölcsönök pénznemének sorsa is, vagyis ha végleg rendezést nyer az a kérdés, hogy az értékállandósági kikötéssel kontrahált emissziós dollár-kölcsönök a dollárnak, illetve aranydollárnak mily egyenértékén egyenlíthetők ki? Ez a rendelet kiindulási pontul nyilván azt az esetet vette, amidőn a szobán lévő kölcsönök jelzálogjogával terhelt ingatlan árverési vevője a kölcsönt teljes összegében készpénzben kifizeti, s az ehhez szükséges összeget bírói letétbe helyezi, amikor is e kiegyenlítás folytán megszűnik a kölcsön, s ezzel elenyészik az annak biztosítására rendelt jelzálogjog is. Hogy ez a rendelet csakis ezt az esetet tartotta szem előtt, arra mutat annak egész beállítása és az idézett szövegben kétszer is előforduló, erre utaló kifejezés: bírói letétben kell tartani . . ." „. . . mellőzni kell . . . bírói letétben tarfását . ." A gyakorlatban azonban az ilyen ú. n. emissziós jelzálog-kölcsönökkrl terhelt ingatlanok elárverezése az esetek tekintélyes, hogv ne mondjuk: túlnyomó számában nem jelenti a kölcsön visszafizetését is. Hitelintézeteink ugyanis már régebb idő óta azt a gyakorlatot folytatják, hogy az ilyen kölcsönnel terhelt ingatlan árverési vevője számára megengedik a kölcsön átvállalását, amikor is a Te. 83. íjának 2 bekezdése jön alkalmazásba Egyik legnagyobb hitelintézetünk meg épen az árverési fel-