Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A perorvoslatok túltengése büntetőbírósági eljárásunkban

A PERORVOSLATOK TÚLTENGÉSE 101 •orvoslatok bejelentésénél alapos megfontolással és bölcs önmérséklettel járnak el. A példaadó tevékenységen kívül azonban a perorvoslatoknak nyilván céltalan túltengésével szemben — és ez már mindgyakrabban nyilvánvaló meggyőződés — törvényhozási intézkedésre is szükség volna. Hogy a 30—40 esztendő hosszú idő még az igazságszolgáltatás életében is, azt el kell ismerniök azoknak is, akik Bűnvádi Perrendtartásunkban — joggal a modern törvényalkotások egyik legkiválóbb ját tisztelik. A perorvoslatoknak a helyes mederbe való terelése céljából több különböző megoldásról lehet szó. Büntetőjogtudományunk több kiváló képviselője az egyfokú perorvoslat rendszerének bevezetését javasolja a bűnvádi eljárásban. E reform érdekében emelt szót Finkey Ferenc is a Magyar Jogászegyletben tartott legutóbbi magas színvonalú előadásába!!. Csupán a kivitel részleteiben tér el véleményétől Zehery Lajos javaslata. Bármennyire is értékeljük az egyfokú perorvoslat mellett kifejtett terveket, a reformot belátható időn belül megvalósíthatónak nem tartjuk. Nem volna ez megvalósítható akkor, amidőn a polgári eljárásban még a kétfokú perorvoslat elve érvényesül. Ha az az ember, akin 10.000 P-t követelnek három fórum előtt bizonyíthatja, hogy nem jogos követelés, mennyivel indokoltabb, hogy ugyanez a lehetőség nyitva álljon annak számára, akit 10.000 P elsikkasztásának vádja folytán súlyos szabadságvesztés fenyeget. Mindaddig tehát, míg az egyfokú perorvoslat kérdése a polgári és büntetőbíráskodásban egyforma elvek szerint meg nem valósítható, addig csak oly újításokat tartok lehetségeseknek, amelyek a jelenlegi alapelvek fenntartása mellett a perorvoslatok előreláthatóan céltalan szaporításának gátat vethetnének. Anélkül, hogy a kimerítő felsorolásba bocsájtkoznék, -— inkább csak példaképen — említem fel a következőket. Oly bűncselekményeknél amelyek ténybeli és jogi tényezői egyszerűek, az elsőbíró a tényállást végérvényesen állapíthatná meg és ily bűncselekmény tárgyában csak semmiségi panasz volna használható. Nélkülözhetőnek tartom a felebbezést a büntetés kiszabása tekintetében — a BP. 574. §-ával összhangban — akkor, amikor az ítélet egy — legmagasabb összegére meghatározandó — pénzbüntetést szab ki. A kir. ítélőtábla ítélete ellen nem adnék semmiségi panaszt akkor, ha a másodbíróság a vádlott által csupán a büntetés mérvére megtáma'dott ítéletet helybenhagyta. Másodfokú felmentés ellen a pótmagánvádlónak nem adnék jogot a semmisééi panaszhoz.